Levéltári Közlemények, 73. (2002)

Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Molnár András: Deák Ferenc követté választása 1833-ban / 13–32. o.

14 Ad honorem Johannis Varga ilyenkor sem fogadott el), alkalmanként pedig tagja lett egy-egy konkrét jogszolgáltatási vagy politikai ügy elintézésével megbízott megyei választmánynak. Tulajdonképpen táblabíróként kapott helyet abban a bizottságban is, amely 183 l-l 832-ben megtárgyalta, és a megye részéről véleményezte az országos rendszeres bizottsági munkálatokban közzétett, alapvetően konzervatív szellemű törvényjavaslatokat. A helyi véleményeket összegző, „Zala vármegyének az országos kiküldöttségnek rendszeres munkáira tett észrevételei" címmel 1832-ben kinyomtatott terjedelmes munka mind megfogalmazására, mind lényeges tartalmi elemeire nézve döntő részben Deák Ferencnek tulajdonítható. E nagyszabású operátum kidolgozása jelentette Deák politikai pályakezdetét. A zalai észrevételek tervezetét ugyan még bátyjával, Deák Antallal — aki 1825-1827-ben és 1830-ban Zala megye egyik országgyűlési követe, 1828 és 1831 között pedig első alispánja volt — közösen dolgozta ki, a fejezetek többségében azonban sokkal inkább Ferenc óvatos liberalizmusa, mintsem a „Werbőczyánus" Antal rendi nacionalizmusa érvényesült. A liberalizmus eszméinek térhódítása leginkább az úrbéri, egyházügyi, köznevelési és tudományos, valamint a közjogi és jogügyi operátumokra tett zalai észrevételekben érhető tetten. Itt használta Deák először a „közjó", ill. a „közboldogság" fogalmát, és érvelését lépten-nyomon átszőtte a természetjogra történő hivatkozás. Deák reformjavaslatai mérsékeltebbek voltak ugyan a leghaladóbb megyék észrevételeinél, de éppen ebben állt Deák taktikájának, politikai harcmodorának lényege. Az ősiség és hitbizomány eltörlését, az önkéntes örökváltság, valamint a sajtószabadság bevezetésének igényét pl. oly módon hozta szóba, hogy elhitesse a reformok ellenzőivel, miszerint e javaslatok nem gyökeres újítások, hanem csupán a fennálló törvények, a rendi alkotmány hiányosságainak „okos és szükséges" kiigazításai. Deák nem csupán az elérendő célokat tartotta szem előtt, de számolt az alapvetően konzervatív nemesi társadalom erős közegellenállásával is. Óvakodott a gyors, radikális változtatástól, inkább barátságos hangnemben társalogva, lassanként kívánta hozzászoktatni politikai ellenfeleit a korábban rettegett új gondolatokhoz — mint azt Vörösmartyhoz, 1832. február 24-én írott levelében is kifejtette. Miközben a mérséklet köntösébe bújtatott reformelképzeléseit az észrevételek tervezetét megvitató zalai bizottság elfogadta, majd utasításul adták a megye leendő országgyűlési követeinek, Zala megye 1832. augusztus 6-i közgyűlésén Deák Ferenc nyíltan is megfogalmazta a legfontosabb reformköveteléseket. Indítványozta, hogy nem nemes is lehessen földbirtok teljes jogú tulajdonosa, a nemesség vállaljon részt a közterhek viseléséből, nem nemesek is korlátozás nélkül viselhessenek hivatalokat, „adassanak az adózó népnek is polgári jussok", részesüljenek ők is a „törvényhozó és végrehajtó hatalomnak" eddig csupán a nemességet illető felében, és „emeltessenek fel ők is a szabad magyar polgárok sorába". A javasolt reformok közül a birtokképtelenség eltörlését a zalai nemesség teljes egészében elfogadta, a közteherviselésre vonatkozót csak részben, a háziadó egy részének fizetésére nézve