Levéltári Közlemények, 73. (2002)
Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Szabad György: Kossuth a „honoratiorok” esélyeiről, 1833–1843 / 1–12. o.
Szabad György: Kossuth a ,,honoratiorok" esélyeiről II tátva — mindenesetre azt tartotta kívánatosnak, hogy a soron következő, tehát az 1843-ben megnyíló országgyűlés tegye lehetővé, „kik már szabad emberek, azokat bevinni a megyék útján az alkotmányba, ide tartoznak a szabados községek s a honoratiorok". 16 Abban a reményben, hogy az országgyűlés a „városi kérdést" és egyidejűleg a politikai jogok kiterjesztésének ügyét is megoldja, de legalábbis érdemleges lépéseket tesz a megoldás érdekében, Kossuth hamarosan szót emelt mind azért, hogy az értelmiségiek polgárjoghoz jussanak, mind annak előmozdítása végett, hogy bevonásukkal megkezdődjék népképviseleti alapon a megyerendszer reformja. Tudomásul vette, hogy a polgárjog kiterjesztésének hívei is többségükben ragaszkodnak az Európa-szerte gyakorlatilag szinte általános „qualificatiós", „cenzusos" rendszerhez, ugyanakkor élesen ellentmondott annak, hogy zárt körre, „bizonyos számra" szorítsák a polgárjogban részesülőket. Éppen ellenkezőleg, azt kívánta, hogy a gazdasági-társadalmi fejlődéssel járjon együtt a jogosultak körének tágulása, azaz a szabályozás olyan legyen, amely által „a censualis qualificatio nyitva tartja a polgárjog categoriát az egész nemzetnek, mihelyt tagjai a szükséges adó- vagy jövedelem mennyiségre emelkednek, habár számuk százezrekre vagy milliókra növekedjék is". 17 Hangsúlyozta, hogy a kívánatos követelmény ne az legyen, miszerint „valaki 'honoratior', azaz ügyvédi, orvosi, seborvosi avagy mérnöki diploma van zsebében; avagy magát literatornak nevezi, mivel hogy valaha egy-két ív haszontalanságot összeírt, vagy arczának verítéke közt egy-két rossz rímet össze komponált", „hanem olyanok legyenek a polgár categóriák, miszerint azokba juthatni mindenkinek születés s osztályzati különbség nélkül szabad tér nyíljék, [...] a városnak okvetetlenül adót fizessen és [...] a város érdekeihez csatolva legyen". Ugyanakkor leszögezte — híven a polgári nemzetté válás és az államberendezkedés egyidejű megreformálásának céljához és melengetett reményéhez — miszerint „boldogtalan iránynak" tartja általában is, a „honoráciorok" körében is „az elszakadásnak, a cotteriákra oszlásnak" a célzatát. Magyarán mondva ismét szembefordult a rendi tagolódás továbbépítésének felismert szándékával. Kossuth ezt az alkalmat használta fel, hogy személyes megnyilatkozásba foglalja a honoráciorok polgári értelmiségi szerepvállalásának kívánatos célját és menetét: „nem kétségeskedünk megvallani, hogy ha a megyei rendszer reformját óhajtásunk szerint intézhetnők, korántsem azt tennők, hogy a honoratiorok személy enkint a megyei gyűlésnek szavazó tagjaivá legyenek; hanem adnánk képviseleti jogot a községeknek, megengednok, hogy minden helység, népessége arányához képest, képviselőt vagy képviselőket küldjön a megye gyűlésére, miszerint aztán a honoratiorok nem mint a néptől elszakadott, annak érdekeihez nem kapcsolt ötödik országrend, hanem mint népképviselők jelenjenek meg a megyei szerkezet sánczai 16 Viszonyok kapcsolata. PH, 1843. 228. sz. 17 Két ellenvélemény. PH, 1843. 236. sz.
