Levéltári Közlemények, 73. (2002)

Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Lakos János: A Magyar Országos Levéltár feladatkörének és szervezeti helyének változásai, 1875–1995 / 101–129. o.

Lakos János: A Magyar Országos Levéltár helye... 115 tulajdonjog fenntartásával megőrzésre való átvételét az iratok tulajdonosával kötött szerződésben megállapított feltételek szerint; d) őrzi, kezeli, rendezi, s az érdeklődőknek kutatás céljából rendelkezésre bocsájtja levéltári anyagát, és annak használatát tudományos kiadványokkal előmozdítja; e) levéltári kutatást végez és véleményt ad levéltári kutatást igénylő történeti és kormányzati kérdésekben az államfő, a Nemzetgyűlés és a miniszterek számára; más közhatóságok, közhivatalok, köztestületek és közintézmények részére a vallás- és közoktatásügyi miniszter utasítására végez levéltári kutatást és ad véleményt; f) magánszemélyek részére felvilágosítást nyújt, de kutatást nem végez, s véleményt nem ad." A hiteles másolatok kiadásának jogát a törvény továbbra is biztosította. Összevetve ezeket a rendelkezéseket az 1922. évi te. rendelkezéseivel, azonnal szembetűnik, hogy az új jogszabály az illetékességi kört sokkal pontosabban meghatározta, az iratok levéltárba adásának idejét azonban nem kötötte konkrét idő elteltéhez. Új volt a feladatkörben a másolatok gyűjtése és az iratok megőrzésre (letétbe) való átvétele. A te. ezzel csak a korábbi gyakorlatot szentesítette, hiszen a MOL azelőtt is átvett letéteket, és az 1930-as évek közepén már megkezdte a máshol őrzött iratok filmmásolatainak beszerzését. Más megfogalmazásban ugyan, de a lényeget tekintve változatlanul feladat maradt az állami szervek részére végzendő kutatás és véleményadás, ellenben — mivel 1945 után a főúri, nemesi címeket eltörölték — megszűnt a hét évtizedig óriási munkaterhét jelentő nemességigazolási ügyintézés kötelezettsége. A levéltári anyag feldolgozása és felhasználásának tudományos kiadványokkal elősegítése hangsúlyosabban szerepelt ebben a tc-ben, mint az 1922. éviben. A törvényalkotó szerepet szánt a MOL-nak a regionális és helyi levéltári anyagot illetően is, amikor 1 lkában „a szükséghez képest" közvetlenül az intézménynek alárendelt kerületi állami levéltárak felállítását irányozta elő. Ezek alapvetően az adott levéltári kerületben székhellyel bíró közhatóságok, közhivatalok stb. addig levéltári megőrzés kötelezettsége alá nem tartozó iratainak átvételére, emellett a levéltárakat fenntartani nem kívánó városok, községek iratainak befogadására szolgáltak volna, de végül nem jöttek létre. Az 1947. évi tc-ben már szerepeltek bizonyos rendelkezések a köziratok iratkezelési, irattári fázisban történő védelméről, ezek azonban nem biztosítottak semmiféle levéltári jogosítványt. A rövidesen kialakuló szocialista típusú pártállami rendszer körülményei között szinte természetes volt, hogy a polgári jogelveken nyugvó 1947. évi levéltári tc.-t — mielőtt még hatályosulhatott volna — hamar félretették, és az 1950. évi 29. tvr-rel váltották fel. Ez lényeges változásokat hozott magával a levéltárügy szervezetében és irányításában, azonban érdekes módon szinte érintetlenül hagyta a MOL feladatkörének meghatározását: a jogszabály 10.§-ának a)-f) pontjaiban részletezett illetékességi, gyűjtő- és feladatkör — eltekintve néhány új szerv nevének betoldásától és fogalmazási pontosításoktól — csaknem szó szerint megegyezett az 1947. évi te. 8.§-ának a)-f) pontjaiban szereplővel!