Levéltári Közlemények, 72. (2001)

Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - IN MEMORIAM - Kálnoki Kis Tamás: Bogdán István (1922–2001) / 305–309. o.

In memóriám 309 keresnék őket ma is számosan, reménytelenül. Igazán CD-re kívánkozó adatbázisok az ő (tudományos) művei. A keserű poharat - a már említett konferencia anyagából szerkesztett panaszkönyv alakjában - 1983-ban nyújtották felé. Ez a feledhető epizód csak egyike volt visszavonulása okainak. Az igaziak, a nyomatékosak az OLKK ekkorra (ismételten) holtpontra jutott helyzetéből származtathatók. Közvetlen munkatársai a Könyvtárban egy hangulatos összejövetel keretei között köszönték meg, hogy együtt dolgozhattak vele, s köszöntek el tőle utolsó aktív napjainak egyikén. Olyan csendben hagyta el az Országos Levéltár Bécsi kapu téri épületét, hogy senki nem vette észre, amikor behúzta maga mögött a nagykaput. Túl a 70. életévén csoda történt vele. Életművéért akadémiai (nagy) doktori fokozatot kapott. Az alkonyévek — hitvestársának súlyos betegsége által — meghozták privát keresztjét. Amikor elveszítette őt, már maga is készen állt. S a hívó szóra nem kellett sokáig várakoznia. 2001. május 11-én hunyt el. Utolsó útjára az Országos Levéltár munkatársai közül csak alig néhányan kisérték el. Akik ott voltak, szomorú szívvel búcsúztak tőle. Legyen nyugodalma abban a másik világban hite szerint való. Káinoki Kis Tamás