Levéltári Közlemények, 72. (2001)

Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - IRODALOM - Kis Péter: Sigilla regum – reges sigillorum. Királyportrék a Magyar Országos Levéltár pecsétgyűjteményéből. Szerk.: Érszegi Géza, a pecsétek leírását készítette Sölch Miklós, fényképezte: Szelényi Károly. Bp., 2000. / 275–276. o.

SIGILLA REGUM — REGES SIGILLORUM. Királyportrék a Magyar Országos Levéltár pecsétgyűjteményéből. Szerkesztette: Érszegi Géza, a pecsétek leírását készítette Sölch Miklós, fényképezte: Szelényi Károly. Budapest, 2000. Magyar Országos Levéltár. 88 p. Nemcsak a szakemberek, hanem az érdeklődők számára is elválaszthatatlan egységet képez a középkori oklevél és pecsétje. A középkorban pedig, amikor az írni-olvasni tudás igen ritka volt, a szimbólumok közül a pecsét lett az egyik legkedveltebb, gyakran misztikus, szakrális funkcióval is felruházva. Egy 13. századi vélemény szerint az oklevélnek a pecsétje a teste, a szövege pedig a lelke. A pecsétek lenyomatai — röviden a pecsétek—, tehát nélkülözhetetlenek a mediavisztika számára, ilyen formán az ezekkel foglalkozó szfragisztika vagy szigillográfia a legfontosabb történeti segédtudományok egyikének tekinthető. De nemcsak az oklevelek külső jellemzőjeként lehet a forráskritika fő eszköze a pecsétek vizsgálata, hanem segítségükkel tisztázhatóvá válik a kancelláriák és egyéb kormányszervek fejlődése és átalakulása is. A pecsétnyomatokat készítő typarium mint a korabeli ötvösség terméke pedig a művészettörténet és a numizmatika felé tágítják ki a lehetséges kutatási kört. Nálunk is elsősorban ezek az érdeklődési területek a jellemzők, és érthetően a levéltárak, köztük kiváltképp az ország legtöbb pecsétjével rendelkező Magyar Országos Levéltár munkatársai vettek részt ilyen irányú feldolgozó munkálatokban. A hazai pecséttan utóbbi néhány évtizedének áttekintése alapján megállapítható, hogy a kutatás egyik ösztönzője lett a pecsétekről készült — nemcsak állományvédelmi, hanem tudományos szempontoknak is megfelelő — másolatok szisztematikus gyűjtése. E gyűjtőmunka, amelynek úttörője a középkori magyar pecsétek legnagyobb múlt századi kutatója, az akkor a Budapest Történeti Múzeumban tevékenykedő Kumorovitz L. Bernát volt (e kötetet is az ő emlékének szentelték). Ezek a munkálatok az 1960-as években új lendületet kaptak, ennek köszönhetően a Magyar Országos Levéltár és a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutatócsoportjának kezelésében komoly gyűjtemény jött létre. Természetes hát, hogy e két intézmény tekintette/tekinti szívügyének a pecsétek katalógusszerű közreadását. Az elmúlt évtizedekben ebben főleg az utóbbi jeleskedett, részben nagyszabású kiállításokhoz kapcsolódva, amelyek a középkori pecséteket egyrészt korszakok szerinti — I. Lajos, Zsigmond uralkodása —, másrészt egyes oklevéladók szerinti — főpapok, káptalanok és konventek — csoportosításban mutatták be. Természetesen a Magyar Országos Levéltárban sem szünetelt a szfragisztika művelése, az ilyen segédletek közreadása. A sort Csánki Dezső nyitotta meg több mint egy évszázada (A Magyar Királyi Országos Levéltár diplomatikai osztályában őrzött pecsétek mutatója), a folytatást az 1980-as években megrendezett Anjou-, Mátyás- és Jagelló-kori pecsétkiállítások jelentették, amelyeknek sajnos csak illusztráció nélküli katalógusai láttak napvilágot (a Levéltári Közlemények 53., 62. és 64. évfolyamaiban). A most bemutatandó kötet, amely végső soron e vázlatosan bemutatott munkálatok, művek sorába illeszthető be, a Magyar Országos Levéltár Gipszmásolat-gyűjteményéből — vagyis a V 1 fond anyagából — tesz közzé reprezentatív válogatást. Koncepciója szerint — ahogy az a címből is kiolvasható — az úgynevezett felségi pecsétek királyaink és királynőink