Levéltári Közlemények, 72. (2001)
Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - MÉRLEG - Draskóczy István: A nyírbátori oklevelek kérdőjelei : rendhagyó könyvismertetés : Középkori oklevelek a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltárban (1300–1525). Összegyűjtötte, átírta: Balogh István. Szerk.: Érszegi Géza. A szerkesztő munkatársa: Henzsel Ágota. Nyíregyháza, 2000. / 261–273. o.
Draskóczy István: A nyírbátori oklevelek kérdőjelei 269 a szatmári határhoz, a Kraszna partján vizenyős vidéken — ugyancsak találunk egy ilyen nevű helységet. A település a Meszesi kapu után Zilahról a Kraszna völgyében északra Nagykároly és Szatmár felé futó út mellett feküdt. Tőle délre Ákos (Akosmonostora), északra pedig Daróc található (mind a két falu utóbb oppidum lett). A település az 1340-es években mindössze egy utcából állt, és később Kisnagyfalu (ma Érkisfalu) nevet kapta. 34 Mivel oklevelünkben sóról is szó van, kézenfekvőnek látszik, hogy erre a helységre gondoljunk, amelyen éppen keresztül mehettek az Erdélyből sót szállító szekerek (bár Szatmár közelsége miatt csak ritkán). Érdemes még a Kraszna megyében fekvő Nagyfalu helységet is megvizsgálnunk. A település (Bátortól kb. 120 km) a Zilahot Margittával összekötő közút mellett feküdt. Margittáról a vándor Debrecenbe, avagy (szaiacsi kitérő nélkül) Nagymihályon át Nyírbátorra mehetett, vagy más útirányt választva többek között Semjénbe. Ez a Nagyfalu ugyancsak az erdélyi só szállítási útvonalába esett. A helység már az 1330-as években jelentős lehetett, a 15. században oppidummá fejlődött. Az a gyanúnk, itt élhettek azok a nagyfalui kereskedők, akiknek szólt az 1332. évi királyi parancs. 35 Az árumegállítási jog tehát egyrészt a szerdai piacnap forgalmát igyekezett növelni/megvédeni a potenciális vetélytársakkal szemben (pl. Semjén, Kalló) 36 , hogy azok, akik a táj gazdasági központja, Szatmár felől jönnek, valóban kirakják portékáikat a helyi piactéren. Következésképpen a nyugatról, illetve Debrecen irányából érkező kereskedők kevesebb fejtörést okoztak. Másrészt pedig a lakosok a Szatmárból kiinduló, illetve a Meszesi kapun keresztül Erdély felől jövő kereskedelmet szerették volna lakóhelyük felé terelni. Azt az igényt fejezte ki, hogy keletről érkező termékben sosem legyen hiány a településen, illetve hogy a tágabb táj kereskedelmébe a bátoriak mind inkább bekapcsolódhassanak. Nehezen tudjuk elképzelni azt, hogy a hétfői vagy épp a Németiben kedden tartott vásárról szerdára Nyírbátorra lehessen érni. Ezzel szemben azok kényelmesen fel tudták keresni a bátori vásárt, akik Szatmárban és Németiben laktak (nem kötődtek az itteni piacokhoz) vagy már előzőleg bevásároltak. Továbbá azokról lehetett szó, akik a szatmári, szaiacsi sókamaránál sót vettek. A kiváltság alkalmasnak látszott arra, hogy zavarja a Szatmáron, Németiben vagy másutt élő azon vállalkozóknak az érdekeit, akik a táj áruellátásával foglalkoztak (megfordultak a Szamos parti kettős városban, Szalacson és Nagyfaluban) vagy éppen messzebbre szállítottak. Szatmár 1264. évi kiváltságleveléből értesülünk arról, hogy már ekkor jelentős kereskedés folyt ott posztóval és borral. A szatmáriak boruk után vámmentességet élveztek. Posztóval (köztük németalföldivel) kereskedtek a 14. század első felében Semjén és Nagy kalló piacán is. Ha a nagymihályi 1312. évi vámtarifára pillantunk, csupán néhány árufajtának 34 Dl 30015. Az 1380-as években Nagyfaluból Darócra egyszerű út vezetett. Dl 30719. Vö. MAKSAY F.: i. m. 9.; CSÁNKI DEZSŐ: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában., I. Bp., 1890. 549., 561.; PETRI MÓR: Szilágy vármegye monográfiája, I-VI. Bp., 1901-1904., III. 19., 387. 35 Károlyi oklevéltár, i. m. 126. Olvashatunk egy 1337-ben történt gyilkosságról. Eszerint egy nemes ember „de Kylegez de Crazna" a nagyfalui közúton károlyi jobbágyot ölt meg, aki épp vásárra igyekezett. A gyilkos nevéből ítélve, a Kraszna megyei településre utazott a szerencsétlen jobbágyember. Vö. GYÖRFFY GY.: Az Árpád-kori, i. m. III. 504., 518. (a nyírbátori oklevélben szereplő adatot a szerző nem idézi), CSÁNKI D.: i. m. I. 580., KUBINYI A.: Városfejlődés és vásárhálózat, i. m. térkép., PETRI M.: i. m. I. 758., IV. 115. 36 A felmerülő vetélytársak között nem gondolunk Csengerre, ahol a 14. század utolsó harmadában szerdánként bizonyosan tartottak piacot. Elsősorban Semjén, Kalló jöhet szóba.
