Levéltári Közlemények, 72. (2001)

Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK – TANULMÁNYOK - Sunkó Attila: A curia militaris működésének nyomai a kora újkori Magyarországon és az Erdélyi Fejedelemségben / 3–64. o.

Sunkó Attila: A Curia Militaris működésének nyomai.., 25 Jogtörténeti szempontból is alapvető és megoldásra váró probléma a királyi Magyarország mindenkori uralkodójának viszonya magyar alattvalóihoz. Fenti esetekben magyar királyként szolgáltathat igazságot a korszakban — önálló székhely híján — nehezen meghatározható magyar királyi udvar tagjai ügyében. A bíróság által hozható ítélet A bíróság által kimondható büntetés a becsületvesztés két, a szakirodalom által is nagyon nehezen, esetenként egyáltalán nem megkülönböztethető fajtája a XVI. század egyik legsúlyosabb büntetése az infámia (becstelenség) és az amissio honoris (becsületvesztés). Mindkettő a becsület elvesztésével járó büntetés de következményük más. Az infámiát, melynek fogalmát az erdélyi büntetőjog is ismerte, a lovagi becsületbíróság elé kerülő ügyeken kívül többek között hamis eskü, a gyámolt megrövidítése esetén is megállapíthatták, és az elítélt nemességének és vagyonának, valamint tanúzási és hivatalviselési képességének elvesztésével járt.

124 A másik, elvileg csak a curia militaris által kimondható egyetlen büntetés, az amissio honoris, következménye lényegében ugyanaz, mint az infámiáé de az elítélt ingatlan javaira és utódaira nem terjed ki, ezen ítélet ellen jogorvoslat gyanánt csak perújítás jöhet szóba.

125 A két büntetésfajtát azonban a gyakorlatban valószínűleg gyakran maguk a jogalkalmazók is összekeverték.

126 A más bíróság — például a megye — előtt tárgyalt becsületügyekben kimondható ítélet nyelv váltság vagy kisebb hatalmaskodás címén kirótt pénzbírság lehetett 127 Ha azonban a vádló nem a curia militaris hatáskörébe tartozó ügyben idéztetett valakit e bíróság elé vagy vádját bizonyítani nem tudta, a tálió elve érvényesült.

128 A Werbőczy által a becsületét vesztett személy számára élete végéig előírt kirívó színű öltözetben, fedetlen fővel, mezítláb való járás a Quadripartitum eredeti szövegében és a Corpus Juris Hungarici függelékében is szerepel, ám a Quadripartitum interpolált változata kihagyja.

129 eius litteras, quibus ipse, ut reus, a eo, ut actore, ad singulare duellum prouocetur;quod ipse cum eo inire nequaquam sit recusaturus." Istvánffy 426. 124 ANGYAL P.-DEGRÉ A.: i. m. 1943. 70-71. 125 Quadripartitum, i. m. III. rész 9. 10. cím. Az amissio honoris személyi következményeit azonban ugyanazokban jelöli meg, mint az infámia következményeit, a becsiiletügyi bűncselekményeket Kitonich (Directio Methodica, i. m. C.VI.qu.31.) a becstelenség esetei közé sorolja. A becstelenség egyéb eseteit a Négyeskönyv nem ismeri. DEGRÉ A.: A Négyeskönyv büntetőjogi, i. m. 74. 25. lábjegyzet 126 Direcüo Methodica, i. m. C. IX. qu. 23. §1, C. VI. Qu. 31,§. Eszerint a lovagi becsületbíróság ítélete infámiát eredményez. DEGRÉ A.: A Négyeskönyv büntetőjogi, i. m. 22. 38. Lábjegyzet „Questio XXXI. Sed ex quibus casibus potissimum potest contra hi infámia? Quinto, ex facto honoris". Direcüo Methodica, i. m. 212. „Kitonich műve a korabeli joggyakorlaton, a Hármaskönyv és az országos törvények felhasználásán alapult. A mű kiadásairól, forrásairól részletesen: WENZEL GUSZTÁV: Erdélynek törvényhozása és jogrendszere Werbőczy idejétől 1848-ig. Új Magyar Múzeum. 1851-1852. 19-30. 127 DEGRÉ A.: A Négyeskönyv büntetőjogi, i. m. 75. 28. lábjegyzet. Turóc megye által 1640-ben történt részletes szabályozása. Monumenta Hungariaae Juridico-Historica, i. m. 128 Táliót alkalmaznak a lovagi becsületbíróság előtt, bírák és bírói emberek ellen emelt vád, nemesnek bűncselekménnyel való vádolása és azonnali letartóztatása esetén. DEGRÉ A.: A Négyeskönyv perjogi, i. m. 199. Quadripartitum, i. m. III. rész 10. cím. III. pont Observationes V. pont, DEGRÉ A.: A Négyeskönyv büntetőjogi, i. m. 74. 129 DEGRÉ A.: A Négyeskönyv büntetőjogi, i. m. 22-23. 38. lábjegyzet. HAJNIK L: i. m. 65. Werbőczy I.: i. m. II. rész, 30 cím. 2. 3. 4. §. PESTY F.: i. m. 43. Fenti büntetéseket csak „a Szentkorona joga ellen és örökösödésének kárára" elkövetett hitszegés esetén kellett alkalmazni, egyéb esetben fejváltságot róttak ki. Werbőczy I.: i. m. 363. 1. lábjegyzet