Levéltári Közlemények, 72. (2001)
Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Tóth István György: A remeterend vándormisszionáriusa : Vanoviczi János, az első pálos misszionárius levelei, 1642–1677 / 187–245. o.
Tóth István György: A remeterend... 209 ellene voltak a kinevezésének. Borkovich azonban csak alig öt hónapig irányíthatta a pálos missziókat, mert utána zágrábi püspökké nevezték ki, és így 1668-tól már Vanoviczi volt a misszióprefektus. Mivel azonban Vanoviczi nem sokkal később a rend római prokuratora is lett, ezért — paradox módon — éppen azokban az években, amikor hivatalosan a pálos missziók élén állt, akkor a missziók közvetlen munkájában csak igen kevéssé vehetett részt. Emiatt a missziók irányítása jórészt a prefektus helyettesére, a tőketerebesi kolostor házfőnökére, Benkovich Ágoston későbbi váradi püspökre maradt, akinek a Hitterjesztés Szent Kongregációjához benyújtott jelentései igen részletesen számoltak be a pálos hittérítők munkájáról. Vanoviczi római működésének legnagyobb sikere az volt, hogy sikerült a rendjének székhelyet szereznie Rómában, ismét volt pálos kolostor a „Városban". Vanoviczi leveleiben gyakran számolt be az ez ügyben folytatott tárgyalásairól, a megszüntetett szerzetesrendek felszabadult kolostorairól, ezek vételáráról. Végül 1669-ben a korábbi ajánlatoknál jóval szerényebb összegért egy ennek megfelelően jóval szerényebb székházat vásárolt. Vanoviczinek sikerült megszereznie a domonkos rend egyik házát a Santa Maria Maggiore templom közelében. Ezentúl itt, a pálos rend római hospitiumában lakott Vanoviczi, mint prokurátor, továbbá itt éltek a Rómában tanuló pálos diákok. 1671-ben a római pálos ház és templom megnyitása, azaz a rend „Magyarországról Itáliába érkezése" alkalmával Vanoviczi egy könyvet is kiadott Rómában. A munka a pálos rend számára legfontosabb két témáról, a czestochowai csodatévő Madonna-szentképről és a rendalapító Szent Pál életéről szólt. (A czestochowai Madonnáról szóló írás szabad olasz fordítása és adaptációja volt Guglielmo Gumperger jezsuita munkájának, a szerzői jogokat nem ismerő 17. századi egyházi irodalomban ez teljesen természetes volt.) Mivel a kötet olasz nyelven, Rómában jelent meg, Vanoviczi nyilvánvalóan az itáliai közönségnek akarta bemutatni ezt az ott kevésbé ismert rendet. (Breve relatione della prodiogiosa imagine della madre di Dio di Chiaromonte Cestochoviense in Polonia... E le notitie della vita di S. Paolo primo romito, Roma 1671.) 30 1669 júniusában Vanoviczi úgy jött haza Rómából a rendi káptalan máriavölgyi ülésére, hogy joggal remélte, őt fogják megválasztani a rendfőnöki tisztre, hiszen még az esztergomi érsek, régi jóakarója, Szelepcsényi György is az ő megválasztását szorgalmazta. A következő napokban azonban a generálisi tisztség helyett Vanoviczi a rendi fogda intézményével kellett, hogy megismerkedjen. A rendi káptalan viharos ülése nyomán Vanoviczit az elefánti kolostorba zárták, aktív és passzív választójogától egyaránt megfosztva. Már a híres jezsuita író, Nádasi János is felhívta a figyelmet arra, hogy Vanoviczi bizony nem vetette meg a jó bort: 1659-ben Rómából a pálos rendfőnöknek, Borkovich Mártonnak beszámolt arról, hogy Vanoviczit az ivás dolgában mind a pálosok, mind pedig a jezsuiták mértékletességre intették. 31 Ezt a gyengéjét használták ki most a renden belüli ellenfelei, iszákosnak kiáltva ki, 30 Vanoviczi kapcsolatait a katolikus megújulás tudós és irodalmi köreivel az is igen jól mutatja, hogy a híres jezsuita író, Nádasi János egyik háromkötetes könyvét az Annus meditationum cordis c, munkáját is Vanoviczinek dedikálta, ennek a római pálosoknál lévő példányát maga Vanoviczi kapta meg használatra — ebben a kötetben nemcsak a nyomtatott dedikáció, de a szerző sajátkezű ajánlása is Vanoviczinek szólt. TÜSKÉS GÁBOR: A XVII. századi elbeszélő egyházi irodalom európai kapcsolatai. Bp., 1997. 347. 172-173. 31 TÜSKÉS G.: i. m. 110-111.
