Levéltári Közlemények, 72. (2001)

Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Tóth István György: A remeterend vándormisszionáriusa : Vanoviczi János, az első pálos misszionárius levelei, 1642–1677 / 187–245. o.

Tóth István György: A remeterend... 199 Papmező volt Vanoviczi vándormisszióinak legdélibb állomása, mert innen 1643-ban Bonaventura da Taormina szicíliai konventuális ferences misszionárius küldött részletes (és a benne leírt csodák miatt igen izgalmas) beszámolót a Kongregációnak, vagyis itt a katolikus földesúr — minden bizonnyal Kornis Zsigmond, az egyik legtekintélyesebb erdélyi katolikus főúr — védelmében katolikus hittérítés folyt. Vanoviczi János azonban minderről mélyen hallgatott a Rómába írt jelentésében, még csak utalást sem tett az itt már működő ferences misszióról, akárcsak általában a többi hittérítőkről, akik a számára konkurenciát jelenthettek volna és kisebbíthették volna „úttörő" érdemeit. A Hitterjesztés Szent Kongregációja azonban nem is adott Erdélyre missziót a pálosoknak, és az erdélyi fejedelemség törvényei is szigorúan tiltották volna a megjelenésüket. Az erdélyi fejedelmek ugyan, tekintettel a Habsburgokra, a királyi Magyarország katolikus rendjeire, de főképpen saját katolikus alattvalóikra, a katolikus székely katonatömegekre és mindenek előtt az erdélyi Status Catholicus mágnásaira és birtokos nemeseire, eltűrték országukban néhány bosnyák és magyar ferences, valamint — a látszat és az illem kedvéért világi pap ruháját felöltött — jezsuita működését, de a pálosok megtelepedéséhez már aligha járultak volna hozzá. Igaz, 1630 legelején, a Bethlen Gábor fejedelem halálát követő bizonytalan időben (ezt a periódust használták ki a temesközi bosnyák ferences misszionáriusok is arra, hogy megtelepedjenek Erdélyben), Kolozsvárott megjelent Francisci András, a pálos rend egyik legtekintélyesebb szerzetese. (Francisci is, akárcsak Vanoviczi a római Collegium Germanicum Hungaricum diákja volt, és egy időben ő volt az egyik legesélyesebb jelölt a főperjelségre, később pedig szerémi püspöki címet is kapott.) Francisci erdélyi útjának egyetlen eddig megtalált emléke egy latin gúnyirat. Ebben a pazar szellemességű paródiában beszámolt Bethlen Gábor „mókás temetési mentéről", ahogyan azt informátorai, a fejedelemmel kevéssé rokonszenvező erdélyi katolikus nemesurak látták.

14 Aligha kétséges, hogy Francisci minden bizonnyal azért érkezett Kolozsvárra, ahol a katolikus nemesekkel is tárgyalt, hogy a helyszínen tájékozódjon arról, hogy milyen lehetőségek nyíltak a pálos missziók számára Bethlen Gábor fejedelem halála után. Erdélyi pálos misszió azonban ezután sem létesült. Franciscit beszélgetőpartnerei, az erdélyi katolikus urak feltehetően meggyőzték arról, hogy a pálos misszió alapításának egyelőre nincs realitása. 1676-ban, az erdélyi fejedelmi hatalom meggyengültével azután két pálos szerzetes, Egry György és a korábbi években Olaszliszkán a pálos missziót vezető Berzeviczy Lajos megjelent Erdélyben, ahol legalább 1683-ig térítettek, ez azonban csak egyéni misszió volt.

15 Miután a császári csapatok elfoglalták Erdélyt, a tartomány betagozódott a Habsburgbirodalomba. Ezt követően a pálosok az erdélyi katolikus urak, így Apor István és Csáky István patrónátusa alatt kezdtek misszióba. 1695-ben a korábban Szentgyörgy városában missziózó Brezány László már Erdélyből jelentkezett, további misszionáriusokat kérve. Vanoviczi a rend birtokainak visszaszerzéséért Mint általában a magyarországi misszionáriusok, Vanoviczi is rá volt utalva a katolikus nemesurak segítségére. 14 Francisci András pálos szerzetes erdélyi útja még a pálos missziók legjobb ismerőinek, Kisbán Emilnek és Galla Ferencnek a figyelmét is elkerülte. TÓTH ISTVÁN GYÖRGY: Bethlen Gábor mókás temetési menete. (Francisci András pálos szerzetes levele) Történelmi Szemle, 39. (1997) 1. sz. 119-131. irodalommal. 15 APF SOCG Vol. 485. Fol. 44. Vol. 492. Fol. 214.