Levéltári Közlemények, 72. (2001)
Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Tóth István György: A remeterend vándormisszionáriusa : Vanoviczi János, az első pálos misszionárius levelei, 1642–1677 / 187–245. o.
Tóth István György: A remeterend.., 195 Az erdélyi fejedelemség 15 év elteltével tehát ismét elfoglalta ezt a vidéket és 1645-ben a linzi békében a felső-magyarországi hét vármegyét, amelyeket a nikolsburgi béke már egyszer Bethlen Gábornak adott az élete végéig, újból az erdélyi fejedelemnek juttatott, ráadásul azzal, hogy Szabolcs és Szatmár vármegyéket a fejedelem fiai is megkapták. Bár Felső-Magyarország jogilag továbbra is a Habsburg-birodalom része maradt, az adózás és közigazgatás szempontjából az erdélyi fejedelemséghez tartozott I. Rákóczi György haláláig, 1648 végéig. 1649. elején azután, I. Rákóczi György erdélyi fejedelem halála után Felső-Magyarországot visszacsatolták a Habsburg-birodalomhoz - kivéve Szabolcs és Szatmár vármegyéket, amelyek még egy évtizedig II. Rákóczi György kezén maradtak, e két megye katolikus szempontból történő visszafoglalásáért azután Vanoviczi is buzgólkodott. Rákóczi sikeres felvidéki hadjárata rendkívül rontotta a pálos misszió lehetőségeit. A jezsuiták homonnai kollégiumát elhagyták a lakói, Rákóczi katonái feldúlták az obszerváns ferencesek alsósebesi kolostorát, itt egy barátot meg is öltek. A katolikus plébánosok és a pálos szerzetesek is elmenekültek. Vanoviczi azonban, mint ezt a Rómába küldött jelentésében büszkén kihangsúlyozta, nem futott el, hanem az egyik társát a tokaji várba küldte, a másik társával pedig a missziójában, Sajóládon maradt. 10 Vanoviczi 1644. áprilisában magától Rákóczi fejedelemtől is védlevelet kért és kapott, bár ez nem akadályozta meg, hogy Rákóczi egyik várkapitánya fogságba ne vesse a misszionáriust. Az, hogy I. Rákóczi György erdélyi fejedelem halála után 1649-től Felső-Magyarország újból a császár országához tartozott, természetesen megnövelte a katolikus missziók mozgásterét is, 1650-ben Kisdy Benedek egri püspök (aki addig a jászói prépostságban élt száműzetésben) a régió központjába, a magyarországi léptékkel igazi metropolisznak számító Kassára tette át a székhelyét. Itt azután Kisdy támogatásával jezsuita gimnázium létesült, amely fokozatosan szemináriummal, majd akadémiával bővült. II. Rákóczi György erdélyi fejedelem halála után az özvegye, Báthory Zsófia és fia I. Rákóczi Ferenc 1661-ben katolizáltak, így ezután Felső-Magyarországon a Rákóczi család roppant vagyona és hatalma már az ellenreformációt segítette. Tíz évvel később újabb, a missziók munkáját nagyon megkönnyítő politikai fordulat történt Felső-Magyarországon: az — egyébként katolikus arisztokraták, köztük a missziók buzgó támogatói, pl. Nádasdy Ferenc országbíró által vezetett — Wesselényi-összeesküvés bukása után, 1671-től a Habsburg államhatalom intézményesen üldözte a protestánsokat. Ennek következményeként azonban a következő években — az ekkor a késmárki pálos misszió élén álló Vanoviczi életének utolsó esztendeiben — a kurucok felkelése kegyetlen dühhel támadt nemcsak a Habsburghatalom intézményei, de a protestáns prédikátorok helyét elfoglaló pálos misszionáriusok ellen is, több pálos hittérítőt fogságba vetettek, megkínoztak, sőt meg is öltek. Felső-Magyarországon az 1640-es években, Vanoviczi missziójának kezdetekor csak kevés katolikus pap és kevés szerzetes élt. Ennek ellenére azonban a régió missziós szempontból korántsem volt olyan „tabula rasa", ahogyan ezt Vanoviczi János igyekezett a Hitterjesztés Szent Kongregációja bíborosainak írt, az 1642-1658 közötti missziós munkájáról beszámoló nagy jelentésében beállítani. 10 Vanoviczi 1643-46-ban sajóládi vikárius volt. Borsod-Abaúj Zemplén vm. lt. Miskolc, Miskolc város It. IV. 501/c. Acta jur. proth. Sp. IX. Fasc. IV. No. 642. Sp. X. Fasc. III. No. 95., Uo. Borsod vm. lt. Miskolc, Közgyűlési jkv. IV/501/a. 6.k. 687. 689-690. (1649.)
