Levéltári Közlemények, 72. (2001)

Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK – TANULMÁNYOK - Csapó Mária: Az üzemek államosítása a Könnyűipari Minisztérium iratainak tükrében, 1949–1952 / 161–185. o.

Csapó Mária: Az üzemek államosítása... 165 Cukoripari főosztály, az idetartozó Cukoripari Központ megszűnésére nincs adatunk Sör-, Maláta- és Édesipari főosztály, az 1949. szeptemberében alakított főosztályt már 1950. január 1-ére kettéválasztották, Sör- és Malátaipari, ill. Édesipari főosztályra. A Söripari, valamint az Édesipari Központ 1949. novemberében megszűnt, viszont 1950. februárjában megalakult a Cukrászipari Egyesülés. Tartósító- és Húsipari főosztály, hatáskörébe tartozott a Húsipari, az Alföldi és a Dunántúli Konzervipari Központ. 1950. februárjában a központokat megszüntették, és két konzervipari, három húsipari, egy paprikaipari, egy szalámi ipari egyesülést alakítottak. Malom-, Sütő- és Tésztaipari főosztály, az 1949. októberében szervezett főosztály felügyelete alatt kilenc ipari központ működött. 1950. januárjában a főosztály kettévált. A Malomipari főosztály hatáskörébe tartozó ipari központokat hamarosan egyesülésekké alakították és az újonnan alakítottakkal együtt már 14 malomipari egyesülés volt. A Sütő- és Tésztaipari főosztály területén alakult meg a Tésztaipari Egyesülés. Növényolaj- és Háztartásvegyipari főosztály, az NT 1950. májusában határozott a főosztály és az idetartozó hét egyesülés szervezéséről. Finomkerámia- és Üvegipari főosztály, 1951. januárjától egy évig működött a minisztérium szervezetében.

14 1949-1950. folyamán tehát a könnyűiparban is rendkívül centralizált irányítási rendszert hoztak létre. Az irányító szervek átalakításával egy időben folytatódott a vállalatok átszervezése is. 1949. júliusában 312 vállalat tartozott a minisztérium hatáskörébe.

15 Ez a szám az év végére — újabb iparágak átvétele, majd a decemberi államosítások következtében — több ezerre nőtt. A kis üzemek tömegét szüntették meg, és gépeiket, berendezéseiket kiutalták a nagyobb vállalatok részére. Más esetekben a régi nagy cégeket szétbontották, és egy vállalkozásból 3-4 új vállalatot hoztak létre. Pl. a Wolfner Gyula és Társa Rt. jogutódaként alakult meg a Bőripari Gépjavító Nemzeti Vállalat, a Duna Cipőgyár N. V., a Rákospalotai Bőrkonfekció N. V., a Táncsics Bőrgyár N. V. Leggyakrabban a kis cégek összevonásával szerveztek új vállalatokat. így alapították a Textilmintakészítő N. V-t a Zsebkendőipar Rt. és Csiszér Béla textilkikészítő üzeme egyesítésével, a Fehérvári Bőrgyár N. V-t a Weiss és Tüll Bőrgyár, a Vondra Alajos és Fia Bőrgyár, a Scheftsik András és Fia Bőrgyár jogutódaként. Sűrűn előfordult az is, hogy csak az államosított cég neve — a gazdasági életben korábban közismert név — változott meg. így lett a Francia-Magyar Pamutipar Rt-ből Budai Pamutfonó N. V., a Piatnik Nándor és Fiai Magyar Játékkártyagyár Kft-ből Játékkártyagyár és Nyomda N. V. Az átalakítás intenzitására (vagy átgondolatlanságára?) jellemző, hogy néhány vállalatot egy éven belül kétszer is átszerveztek. Az 1948-ban államosított Általános Fonó Rt. 1950. februárjában Általános Fonó N. V. lett, majd az év végén megszűnt. A Goldberger 14 Az ipari központok, egyesülések, trösztök szervezéséről: BORECZKY B.: i. m. 1985. 268., 272-273., 745-748., 1993. 202-204, 403., 527., 530-531. 15 MOL XIX-F-7-a 1. d. 8.828/1949. sz.: A Kip. M. felügyelete alá tartozó ipari igazgatóságok, ipari központok, nemzeti vállalatok, állami kezelésben lévő vállalatok, állami ellenőrzés alatt lévő vállalatok. 1949. VIII, 2.