Levéltári Közlemények, 72. (2001)

Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK – TANULMÁNYOK - Somogyi Éva: A király személye körüli minisztérium, 1867–1914 / 141–159. o.

150 Közlemények lók szerint 1868-ban puritán hajlékot rendeztek be a delegációk számára: „A főbejárással szemben egy szerény emelvény az elnök helyét képezi; ettől balra egy jegyző és három kormányi képviselő, jobbra pedig három gyorsíró számára van hely kijelölve. A delegátusok hat tíz üléses padban foglalnak helyet, ezek mögött a közönség, az elnöktől jobbra pedig, a felső két ablak mentében a tudósítók számára van ugyancsak igen szűk hely fenntartva."

47 A következő években is mindig gondot okoz a delegátusok, és a hozzájuk tartozó kiszolgáló személyzet elhelyezése: a gyorsíróknak kell teret adni,

48 aztán a technika fejlődésével gondoskodni arról, hogy az épületen belül interurbán telefonfülke álljon az újságírók rendelkezésre.

49 (1891-ben létesül közvetlen telefonösszeköttetés a király személye körüli minisztérium és a magyar miniszterelnökség között.)

50 A miniszterek persze panaszkodnak, nem tudják elhelyezni a növekvő számú Budapestről érkező hivatalos személyiségeket: a második emeleten rendezik be a miniszterek szállását, akikkel azonban rendszerint egy sor tisztviselő érkezik. A kereskedelmi és vámtárgyalások alkalmával a pénzügyminiszérium, a kereskedelem- és a földművelésügyi minisztérium embereinek kell szállást biztosítani. Állandó hely van fenntartva az államadósság ellenőrzésére kiküldött országos bizottság számára, „miután továbbá a minden második évben Bécsben ülésező közösügyi bizottság elhelyezéséről is kell gondoskodni... az eddigi állapotot nem vélem fenntarthatónak, s annak alapos rendezését szándékozom indítványozni" — írja Szögyény a miniszterelnöknek —, annál is inkább, mert a budapesti minisztériumok kiküldöttei gyakran veszik igénybe a bécsi minisztérium tisztviselőinek és szolgaszemélyzetének munkáját, ami nagy megterhelést jelent számukra.

51 Ha pusztán arról lenne szó, hol ütötték fel tanyájukat a pénzügyminiszériumi osztálytanácsosok vagy titkárok bécsi kiküldetésük idején, meg arról, hogy Szögyény tágasabban akart berendezkedni családjával a Nádasdy palotában és terhére voltak honfitársai,

52 aligha volna értelme ily hosszasan foglalkozni az üggyel. A bankgassei palota azonban a magyar állam, a magyar kormány rezidenciája volt Bécsben, úgy is, ahogy egy követség épülete az, de nem csak abban az értelemben. A közösügyes rendszer következtében magyar állami tisztviselőket rendszeres hivatali munkájuk szólította a ciszlajtán fővárosába, ahol a két ország: a Reichsratban képviselt királyságok és országok, meg a magyar korona országai közös érdekű ügyeit kellett intézni. A birodalomnak bizonyos értelemben két fővárosa lett, két államigazgatási központja: a dualizmus működési feltételeit a szó legközvetlenebb értelmében is meg kellett teremteni. 47 A Pesti Napló egykori tudósítását idézi KOMJÁTHY MIKLÓS: A delegáció első ülésszaka és első elnöke. Somogy Megye Múltjából. Levéltári Évkönyv, 14. Kaposvár, 1983. 212. 48 A király személye körüli miniszter a miniszterelnöknek 1891. november 5. Jelenti hogy felkészültek a delegáció fogadására. MOL K-20, 556/1891. 49 A miniszterelnökség a király személye köriili miniszterhez 1906. június 6. MOL K-20, 1106/1906. 50 A kereskedelmi miniszter a miniszterelnökhöz 1891. április 7. MOL K-26, 1323/1891. 51 „Azt, hogy a kormánytagok részére megfelelő helyiségek álljanak rendelkezésre a jövőre is minden esetre fenntarthatónak vélem, az azonban alig lesz mellőzhető, hogy a nem minisztereik kíséretében érkező tisztviselők itteni elszállásolása teljesen megszüntessék, vagy legalábbis az eddigi gyakorlat lényegesen korlátoztassék." Természetesen ez utóbbi történik. Szögyény többször kér intézkedést e tárgyban a miniszterelnöktől: 1891. január 12. MOL K-26, 613/1891; 1891. november 5. Uo., K-20, 556/1891. A bankgassei helyszűke összefüggött azzal is, hogy 1873-ban a magyar kormány eladta a Rosengasséban 1832-ben vásárolt, időközben leromlott állagú épületet Dietrichstein-Mennsdorf hercegnőnek, aki csak átmenetileg engedélyezte, hogy az épület 1. és 2. emeletén lakó miniszteriális tisztviselők tovább is ott maradjanak. A Rózsa utcai ház eladásának ügyei: MOL K-20, 365/1883. 52 L. Szögyény 1891. januári levelét, 51. sz. jegyzetben.