Levéltári Közlemények, 72. (2001)
Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK – TANULMÁNYOK - Sunkó Attila: A curia militaris működésének nyomai a kora újkori Magyarországon és az Erdélyi Fejedelemségben / 3–64. o.
14 Közlemények factum honoris (Justh Szluch, Justh Erdődy), illetve becsületsértési ügy, igaz csak a külzeten: factum laesi honoris 1528. szeptember 16. A curia militaris joghatósága A királyi Magyarország igazságszolgáltatási gyakorlatában — legalábbis I. Ferdinánd uralkodása alatt, valószínűleg főként annak korai szakaszában — a becsületet érintő ügyek tárgyalása továbbra is a királyi cúriában történt, bizonyosan a középkori gyakorlatnak megfelelően. Változást az önálló magyar királyi udvar megszűnése hozhatott, hiszen — jóllehet az udvari tisztségek jelentős részét továbbra is betöltötték — az ország irányítása döntően Bécsből történt, míg Pozsonyban csak az országgyűlések idején működött, működhetett valamiféle magyar udvar, ám ez már nem volt a Mohács előtti korszak királyi udvartartásához mérhető. 55 A peres felek tisztsége, illetve címe alapján elmondható, hogy a felperes többnyire a királyi udvarhoz kötődő személy. 56 Előfordul, hogy ez mindkét fél esetében igazolható. 57 Az alperesek királyi udvarhoz kötődése kapcsán ez már nem mondható el egyértelműen. 58 Példaértékű Székely Miklós, a királyi aulicusok kapitánya 59 és Dóczy Ferenc aulicus 60 felperesként való szereplése. A közvetlenül Mohács utáni korszakból fennmaradt idézőlevél 61 szerint a felperes, Ládonyi Miklós életpályája 62 tekinthető tipikusnak, melynek során Vas és Sopron megyei, iskolázott, latinul, magyarul egyaránt levelező kisbirtokosból, Újlaki Lőrinc familiárisából lesz vagyonos — háza van Pesten, Pozsonyban — középbirtokossá, 63 számos jelentős tisztség viselőjévé. Újlaki Lőrinc halála után Szapolyai János és Perényi Péter koranaőrök helyetteseként tisztsége bizalmi, mint a Szentkorona őrzésében és Trencsénbe menekítésében is kitűnt visegrádi várnagy szerepel 1525-től-1527-ig, későb valószínűleg ugyanott aludvarbíró 64 , 55 PÁLFFY GÉZA: A 16. század története. Bp., 2000. (Magyar századok) 56 Dóczy Ferenc cubicularius, aulicus. Dl 2236, 1513: Dl 22431. Székely Miklós a királyi aulicusok kapitánya (capitanus aulicorum regiae Maiestatis capitaneus) 1515: Dl 94802. KARÁCSONYI J.: i. m. 484. 57 A felperes bucháni Korlátkőy Péter főudvarmester, az alperes Czobor Gáspár cubicularius. 1525: Dl 24098 58 Az alperes tisztsége nincs megnevezve: Dl 2236, 1515: DL94802, 1518: Dl 23063, 1513: 22431. bár az egyik alperesről tudjuk, hogy „Nelepeczy Ferenc 1507 tótországi al-bán később a hős Beriszló Péter püspök és bán szolgálatában állott." KARÁCSONYI J.: i. m. 484. Alperesként szerepel például kevendi Székely János esztergomi prépost 1525: Dl 24103. 5y KARÁCSONYI J.: i. m. 484. 1513: Dl 22431 II. Ulászló újra idézteti Dubraviczky Mihályt, akit nagylucsei Dóczy Ferenc „aulicus Regiae Maiestatis" kérelmére becsületsértési ügyben már egyszer beidézett, de ő az ország régi szokására hivatkozva, miszerint Zólyom megye sedriáján, ahol a meggyalázás történt, kellene őt beperelni, nem jelent meg. A két ismertetendő ügyet 1. Melléklet, no. 1-2. irat. 62 Életrajza: KOPPÁNY TIBOR: Egy XVI. századi Sopron vármegyei kastély és építtetője. Soproni Szemle, 31. (1980). 1. sz. 50-52. 63 A névadó birtok, Ládony Sopron és Vas vármegye határán feküdt. Testvére László Sopron megyei alispán, halála után birtokai Miklósra szállnak, felesége — tőrösdi Kónya Potenciana, sülyi Eteléi Mihály tokaji vámagy özvegye, — révén további Csanád, Pest, Nógrád, később újabb Zala, Vas, Pozsony, Nyitra megyei birtokokat szerez. Anyagi erejét jól mutatja, hogy 1521-ben 500 aranyforintot kölcsönöz a királynak a török hadjáratra. 1545-ben hal meg. KOPPÁNY T.: i. m. 50-52. 64 Vámagyságára: BARTA GÁBOR: Illúziók esztendeje. Megjegyzések a Mohács utáni kettős királyválasztás történetéhez. Történelmi Szemle, 20. (1977). 1. sz. 11. 21. lábjegyzet „ Miklós deák aludvarbíró" BARTA GÁBOR: A mohácsi csatától a sztambuli egyezségig. I. János király története, első könyv. Kandidátusi értekezés. Bp., 1983. 247-248. 61
