Levéltári Közlemények, 72. (2001)
Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK – TANULMÁNYOK - Fazekas Csaba: Gaganetz József eperjesi görög katolikus püspök 1849-ben / 115–139. o.
138 Közlemények Emlékeztetünk rá, korábban Luzsénszky Pál kormánybiztos „megtért bűnös"-nek nevezte Gaganetzet, s úgy tűnik, 1849-ben másodjára is ugyanígy minősíttetett — a szabadságharc le- „ verőinek szemében. Az eperjesi püspök például részt vett a szabadságharc után először 1850 augusztusában Esztergomban megtartott püspökkari értekezleten, és Erdélyi Vazullal együtt (a munkácsi püspök 1850 októberéig még szobafogságban volt) aláírta a Ferenc Józsefnek történő köszönet-, illetve hódolatnyilvánítást, továbbá a magyar forradalomnak azt a klerikális színezetű értelmezését, amely szerint abban a „keresztények" és ellenségeik harcoltak egymással. 108 Összességében — feltételezésünk szerint — 1849 tavaszán Gaganetz püspök hozzávetőlegesen ugyanazzal a hozzáállással fogadta a magyar kormány által ellenőrzött terület kiterjedését, ahogyan egy évvel korábban az áprilisi törvényeket is: eredetileg nem értett egyet az űj viszonyokkal, azonban mindezt kényszerűen tudomásul vette, s megpróbált olyan kompromisszumos módon alkalmazkodni azokhoz, hogy egyházának (közelebbről: egyházmegyéjének) a legtöbbet tudja biztosítani. A magyar kormánnyal való együttműködése így egyik esetben sem valamiféle szilárd elvi megfontolással, sokkal inkább pragmatikus okokkal magyarázható. Az egyszerre szemtanúként és történészként értékelő Horváth Mihály lesújtó képet festett az 1848 előtt kizárólag politikai megbízhatóságuk miatt pozícionált, „ritka kivétellel csak ruganyos jellemű, meggyőződéseiket önérdekeik miatt a hatalomnak mindenben feláldozni kész, vagy elvből a reakcióhoz szító" magyar püspökökről. 109 Ha a 19. század egészében ez az álláspont árnyalásra is szorul, kétségtelen, hogy 1848 végének — 1849 elejének katonai és politikai eseményei polarizálták (a bizonyára korábban sem mindenben egységes) püspöki kart. A politikailag aktivizálódó főpapok egyértelműen vagy Debrecennel vagy Béccsel kötelezték el magukat, míg a harmadik csoportba a közélettől visszavonulni kívánó, egyházuk ügyeinek rendezésére koncentráló püspökök sorolhatók, azzal a hozzátétellel, hogy utóbbiak is kevésbé várták az egyház érdekeinek respektálását a liberális magyar kormánytól, a velük szembenállókkal ellentétben. 110 Észrevételünk szerint Gaganetz József eperjesi püspök is ebbe a csoportba tartozott. Kitekintésként megjegyezzük, hogy Gaganetzre már 1849 őszétől nagy szüksége volt a kormányzatnak a görög katolikus vallású ruszinok nemzetiségi problémáinak megoldásához. Bécsi felszólításra a ruszin nép kívánságaiból memorandumot szerkesztett, amelyet 1849. október 19-én az egyházmegye 6 tagú küldöttsége vitt a császárvárosba. Ebben Gaganetz Ferenc József és az olmützi alkotmány iránti hódolata mellett kérte a ruszinok nyelvi-nemzeti jogainak figyelembe vételét, elsősorban a helyi közigazgatásban, középiskolák alapításában és nemzetiségi sajtójuk megteremtésében. Az uralkodó fogadta ugyan őket, érdemi intézkedés azonban ekkor nem történt. 111 Az önálló ruszin közigazgatásért, illetve 108 ANDICS ERZSÉBET: Az egyházi reakció 1848-1849-ben. Bp„ 1949. 139-140. L. pl.: „A krisztusi szeretet ellenségeinek szándéka az volt, hogy a trónok mellett az oltárokat is eltöröljék a föld színéről; és minthogy tudták, hogy az uralkodók koronái nagyobb biztonságban vannak, ha a fegyverek helyett a papság őrködik felettük, minden harci eszközüket Krisztus egyháza ellen fordították." 109 HORVÁTH M.: i. m. 369-371. 110 E felfogásról 1. pl.: MÁRKI SÁNDOR: Horváth Mihály (1809-1878). Bp., 1917. (Magyar Történeti Életrajzok) 96. 111 MENDLIK Á.: i. m. 47.; PIRIGYI I.: A nuigyarországi görögkatolikusok, i. m. 78. A küldöttségnek egyébként tagja lett Eperjesről az orosz csapatokat segítő, közismerten magyarellenes Adolf Dobranszky és Gaganetz titkára, Viktor Dobranszky is. Utóbbira 1. még: Schematismus Eperjessiensis, 10. Gaganetz 1849 végi megítélésére és a nemzetiségi kérdésben való szerepére vö. Viale Prelr nuncius 1849. december 29-i jelentésével: LUKÁCS L.: i. m. 377-378.
