Levéltári Közlemények, 72. (2001)

Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK – TANULMÁNYOK - Fazekas Csaba: Gaganetz József eperjesi görög katolikus püspök 1849-ben / 115–139. o.

130 Közlemények vecske heves indulatokkal vádolta a „márciusi kormányzatot" azzal, hogy megalakulása óta szinte mást sem tesz, mint „a katolicizmus egyházi testén példátlan merészséggel" ejt „véres sérelmeket'', a katolikus hitéletet a protestánsok javára el akarja sorvasztani, az egyház iskoláinak, vagyonának „elrablására", „szolgaságra és rabbilincsbe" való vetésére készül stb.

68 Luzsénszky a kassai egyházmegyében terjesztett röpiratot elemezve logikusan jutott arra a következtetésre, „hogy nem ok nélküli volt azon vád, hogy e megyében valóságos vallásos háború és üldözés terveztetett előidéztetni. Kevés kivétellel a közvélemény és magam tapasztalása szerint főleg a katolikus papság jelenleg is megmaradt ezen szellemében." A térségbeli papság katolikus hitvédelemmel összekapcsolt magyarellenes politikai aktivitását leginkább úgy tudta volna visszaszorítani, ha minden kassai egyházmegyés papot máshová helyeztek volna át. Maga is tisztában volt azzal, hogy ez kivihetetlen, ezért arra kérte a minisztériumot, hogy „a csakhamar beálló esetekben'' (vagyis a lelkészek elmozdítása után) próbáljon gondoskodni az üres lelkészi állások feltöltéséről. „Átlátván ennek fontosságát", ígérte az addig letartóztatott és eljárás alá vont papok névsorának felterjesztését is.

69 A Luzsénszky által lefoglalt Vándorfy-pamfletek a kultusztárca érdeklődését is felkeltették, s május 22-én Szász Károly államtitkár azt írta Eperjesre, hogy a kormánybiztos továbbra is akadályozza meg az ilyen írások terjesztését, az elkobzott példányokat pedig a kormány Pest-Budára történő visszaköltözése után oda küldesse el.

70 19-én egyébként Luzsénszky felterjesztette a káptalan említett kérelmét is, kísérőlevelében újra határozottan pártolta Gaganetz tisztázását és visszahelyezését — ami épp a papsággal szembeni bizalmatlansága miatt figyelemre méltó. Hivatkozva továbbá a tárca május 9-i bizalmas megkeresésére, három pontban összegezte a főpap elleni vádpontokat. így írt: „azóta is kellő óvatossággal és kíméléssel tettem tudakozásaimat [a] Gaganetz püspök urat terhelő körülményekről, lelkiismeretesen — mint felszólítattam —jelenthetem, hogy ellene más vádak nem emeltetnek, mint az, hogy Ferenc Józsefért megyéjében imádságokat rendelt, hogy híveit a pápának adandó adakozásra szólítá fel, és végre, hogy Schlikkeli elmenetele által ellenségeink érdekeinek szolgált".

71 Mindez így valóban nem hangzott súlyosnak. A Ferenc Józsefért mondatott imák ugyan megfeleltek a valóságnak, de erről egyrészt könnyebb volt a magyaroknak is a „kényszerítést" feltételezni, másrészt más alacsonyabb és magasabb méltóságú egyháziakra egyaránt igaz volt, hogy 1848 végétől éppen annak fogadtak hódolatot, akinek a fennhatósága alá kerültek,

72 és Gaganetzre az az ellenséges politikai agitáció, amit például Krasznyánszky római katolikus főesperes esetén tapasztalhattak, nem volt rábizonyítható. A IX. Pius pápáért való imádkozást pedig először 1848 december végén egy olyan püspökkari „korszellemet", az iskolarendszer vagy a kötelező állami ünnepek reformjának tervét stb.: Religio és Nevelés, 1847. I. 38. sz. (május 16.) 314-316.; 1. még — hasonlóan „V. K."-val ellátott — tudósításait: Uo„ 1846. I. 32. sz. (április 23.) 262-264.; 1847. I. 41. sz. (május 27.) 340.; 1847. II. 39. sz. (november 11.) 311-312. 68 A ma már nehezen fellelhető röpirat szövegét Samyai Csaba Máté bocsátotta rendelkezésemre, ezúton is köszönöm. (F. Cs.) 69 Vö. 64. sz. jegyz. 70 MOL H 62. 1849. ad 767. sz. 71 MOL H 62. 1849. ad 767. sz. Vö. 55. sz. jegyz. 72 A legközelebb éppen Kőnig János kassai püspöki helynök, aki Ferenc József trónra kerülése után azonnal hódolt az új királynak, majd 1849 tavaszán a magyar kormánynak, nyáron pedig újra a cs. kir. illetve akkor már cári orosz „felszabadítóknak". L. erről: SZOKOLSZKYB.: i. m. 77.;egy 1850. áprilisi körlevele e szempontból szintén érdekes: Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára. An. Lit. 11.523. sz. (= Püspöki körlevelek az egri és kassai egyházmegyékből) 7. sz.