Levéltári Közlemények, 72. (2001)

Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK – TANULMÁNYOK - Fazekas Csaba: Gaganetz József eperjesi görög katolikus püspök 1849-ben / 115–139. o.

Fazekas Csaba: Gaganetz József püspök 1849-ben 129 megúszták az igazolási eljárásokat, de sokuk jutalomban is részesült, Hlavács például Krasznyánszkyt javasolta kassai püspöknek, Zachar nevét pedig azért terjesztette fel Kari Geringerhez, hogy igazgatói álláshoz juthasson. (Nemsokára Zachar tanfelügyelői előléptetést kapott császárpárti politikai tevékenysége jutalmaként.)

65 Mindez azért is jellemző, mert a két lista (a magyar kormánybiztos által jutalmazandókként felterjesztetteké, illetve a bebörtönzötteké) együttesen utal arra a sokrétű magatartásra, amely 1848-49-ben a magyarországi papságot, valamint a velük szemben politikai elvárásokat megfogalmazó hatóságokat jellemezte. Közben Gaganetz püspök és Dienes plébános megérkeztek Debrecenbe, és május 20-án (vagy esetleg 21-én) indultak is vissza Eperjesre. A mintegy kétheti debreceni tartózkodásának részleteiről kevés információ maradt ránk, számos utalásból azonban bizonyos, hogy Szemere Bertalan miniszterelnök és Horváth Mihály elfogadták Gaganetz mentegetőzését és azt is, hogy hajlandó a magyar kormány szolgálatába állni. Bár — mint említettük — a püspököt nem hurcolták a magyar fővárosba, a Luzsénszkyhoz az eperjesi káptalan nevében (Jakovics Mihály nagyprépost által személyesen) átadott május 15-i kérvény arra utal, hogy azért a debreceni tisztázást legalábbis nagyon a figyelmébe ajánlották a főpapnak.

66 A káptalan megfogalmazása szerint a püspöknek „meggyőződésünk szerint rémülés és félelem okozta politikai hibába lett sodortatásáról'' volt szó, s a Gaganetz irányában amúgy is megenyhült sárosi kormánybiztost további közbenjárásra kérte fel a kormánynál, hogy mielőbb visszakerülhessen az egyházmegye élére. Kérésük mellett részben azzal érveltek, hogy „a magyar kormány rendeleteinek eddigi pontos és lelkiismeretes teljesítéséből az ő buzgó hazafiságáról meggyőződve vagyunk", részben pedig azzal, hogy a Sárossal szomszédos vármegyék görög katolikusai is várják vissza a főpapot. Luzsénszky győzködésére valójában szükség is volt, hiszen május közepén tovább erősödött a kormánybiztosban a papság politikai megbízhatatlanságával kapcsolatos meggyőződés. 17-én küldött újabb jelentést a kultuszminisztériumnak, amelyben beszámolt a Péchy Imre korábbi szállásán tartott házkutatás eredményéről, például arról, hogy több száz példányban lelték fel Vándorfy Károlynak, a kassai egyházmegye konzervatív papjának 1849 januárjában kiadott röpiratát,

67 A Péchynél nyilván agitációs, terjesztési céllal tartott könya Kossuthékkal szembeni bizalmatlanságot, hanem a cs. kir. oldal melletti aktív fellépést (szószéki agitáció a magyar kormány ellen, Ferenc Józsefnek és katonáinak való behódolás, az egyszerű emberek bujtogatása stb.) jelölte meg. Az említett listán szereplók mellett Luzsénszky még sokakat letartóztatott, például a . Krasznyánszky utasítására magyarellenes agitációt végrehajtó Horvay József nyírjesi plébánost és a császárpárti papság számos további hangadóját. Utóbbiak felsorolására 1.: MESZLÉNYI A.: i. m. 205.; 111. A tót nemzetiségi, i. m. I. 520., 624-625.; Horvayra: Schematismus Cassoviensis, i. m. 84. 65 A tót nemzetiségi, i. m. 624., 641. 66 MOL H 62. 1849. 767. sz. 67 MOL H 62. 1849. 768. sz. A röpirat: VÁNDORFY KÁROLY: A magyar katholika egyháznak Martiusforradalom utáni sérelmei. Kassa, 1849. A szerző már 1848-bari is mélységesen bizalmatlan volt az egyház függetlenségét szerinte súlyosan veszélyeztető magyar kormány iránt, különösen oktatáspolitikája ellen kelt ki erélyesen, mint ez kiderül például a szepesi espereskerület értekezletéről küldött — Vándorfy Károlyként jegyzett — beszámolóból is: Religio és Nevelés, 1848. II. 49. sz. (október 22.) 380-381. A szerző nevét korábban álnévnek is vélték, 1. pl.: SZINNYEI JÓZSEF: Magyar írók élete és munkái, XIV.. Bp., 1914. 835. has. Valójában azonban névmagyarosításról volt szó, és a szerző minden bizonnyal azzal a Vandracsek Károllyal azonos, aki 1848 előtt nemcsak a kassai teológia „diaconusa", hanem Péchújfalván az említett császárpárti Péchy Imre személyi titkára is volt. 1850-ben már a szebeni espereskerület papjaként tevékenykedett. Schematismus Cassoviensis, i. m., 62., 131. Péchújfaluról 1848 előtt gyakran tudósított a papság konzervatív társadalmi-politikai törekvéseiről. Különösen figyelemre méltóak a helyi papságnak az Ocskay Antal kassai püspök által 1847-ben papjaihoz intézett 12 pontos kérdőívére adott — Vandracsek által is ünnepelt — válaszai, melyek egytől egyig konzervatív alapon bírálták a szabadelvű