Levéltári Közlemények, 72. (2001)
Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK – TANULMÁNYOK - Fazekas Csaba: Gaganetz József eperjesi görög katolikus püspök 1849-ben / 115–139. o.
126 Közlemények a honárulás legnagyobb nemének, hazánk, mint közös édesanyánk s az országért véröketéletöket feláldozó testvéreink legyilkolásának orgazdáivá váltak". A közvéleményt erős kifejezésekkel figyelmeztette, hogy az új vármegy e-vezetésnek nemcsak az eltökélt szándéka, hanem a hatalma is megvan ahhoz, hogy biztosítsa a magyar kormány iránti engedelmességet, az ellenséges elemeknek kemény fellépést, a megtévedteknek viszont bűnbocsánatot hirdetett, hogy „a legutóbbi keservteljes emlékezetű időkben némely félénkek, gyávák, gazok és honárulók által e szegény megyére felhalmozott gyalázat, szenny és piszok mielébb lemosassák". 49 Az új, 108 tagú megyei bizottmány, élén Máriássy Ágoston első alispánnal és Berzeviczy Tivadar főjegyzővel május 12-én tartotta az új kormány megalakulása és a trónfosztás felett örvendező közgyűlését, amelynek nyomán — némi túlzással — már azt állapították meg, hogy „Sáros agg szelleme is felifjodott". Az viszont jobban megfelelt a valóságnak, miszerint a viszonyok megváltozását „e megye múltja miatt elfogultsággal" vették tudomásul. 50 Visszatérve Gaganetz Józsefre, Debrecenbe indulásukról Luzsénszky május 5-én nemcsak Kossuthot, hanem a kultusztárcát is értesítette, és a frissen hivatalba lépett miniszter, Horváth Mihály csanádi püspök előtt kifejezetten pártfogásába vette az eperjesi püspököt. „Őket miniszter úrnak kegyeiben ajánlásra nem tartom méltatlanoknak" — fogalmazott, arra hivatkozva, hogy „gyávaságból inkább, mint rosszakaratból szöktek meg". 51 Ezzel a kormánybiztos részben tudatlanul meg is előzte a kormány intézkedését. Május 9-én ugyanis a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Nyisztor József megfogalmazásában 52 (Szász Károly államtitkár jóváhagyásával) azonos tartalmú felkérő levelet intézett hozzá, illetve Eperjes város első emberéhez. „A haza kormányának különösen tudnia kelletvén azt, vajon a legközelebb országunk felső részeiben berontott, s most már a magyar hadsereg vitézsége által kiküszöbölt bitor kormány kényuralma alatt a hazának fényesebb hivatalaiban volt, s tetemesb kedvezéseiben részesített egyének hogyan s miként viselték légyen magukat, nemcsak a haza szent ügye érdekében, de a hatóságok alárendeltjei irányában is'' — hangzott az indoklás, amelyben a tárca mindkét címzettől azt kérte, adjanak részletes beszámolót Gaganetz korábbi tevékenységéről, illetve véleményt arról, hogy „nevezett püspöknek a közügyre való sikeres működhetése remélhető-e", megőrizte-e befolyását a papságára, valamint egyértelműen arról is, hogy „mint ilyen püspöki működésének s hivatalának további fenntartása megtartható-e". A Nyisztor megfogalmazásában „biztos adatokra építendő, indokokkal támogatott, őszinte s lelkiismeretes nyilatkozatokat'' nagyon várta a minisztérium, 49 „Sáros megye közönségének tudatandó" nyomtatvány: MOL H 2. 1849. ad 7227. sz. (MOL Filmtár, 3871. sz. tek.), röviden idézi: TÓTH S.: i. m., 1912. 33. 50 Közlöny, 1849. 125. sz. (június 7.) 469. 51 MOL H 62. 1849. ad 639. sz. 52 Nyisztor volt az az ügyintéző is, aki a püspök zempléni javainak lefoglalása ügyében intézkedett. L. 41. sz. jegyz. Egy május 19-i levelével pedig alaposan megrótta az épp Debrecenben tartózkodó Gaganetzet helyettesítő káptalani helynököt (Jakovics Mihályt), amiért az egyik alesperesi hivatalhoz latin nyelvű levelet intézett: „a törvények ama rendeletének, mely szerint a tárgyalási s hivatalos levelezési nyelv egyedül a magyar lehet, engedelmeskedve, jövőre a latin vagy bármely más nyelveni levelezéstől magát tartóztatni hazafiúi kötelességének ismerje." MOL H 62. 1849. 752. sz. (Vö. 40. sz. jegyz.) Mindez nemcsak azért érdekes, mert Nyisztor a minisztérium egyetlen görög katolikusaként tevékenykedett, hanem azért is, mert a későbbiekben arra hivatkozott, hogy március 20-tól május végéig beteg volt, márpedig a Gaganetz ügyében foganatosított intézkedései épp erre az időszakra estek. Vö. F. KISS E.: Az 1848-49-es, i. m. 574.
