Levéltári Közlemények, 72. (2001)

Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK – TANULMÁNYOK - Kulcsár Krisztina: A bizalom dokumentumai : II. Józsefhez intézett beadványok, 1768–1773 / 95–114. o.

112 Közlemények túl azonban nem ismeretes előttünk olyan összeállítás, amely számot adna a határozatok végrehajtásáról. Az egyes ügyek továbbélésének aprólékos vizsgálatától itt eltekintünk, de szándékunkban áll ennek feldolgozása. Ez alkalommal a legjellemzőbb megoldásokat, döntéseket vázoljuk. A rendészeti és peres ügyeknél, amelyeknél valójában nem volt szükség az uralkodó közbenjárására, leggyakrabban jogi útra terelték az ügyet. Ez történt például a zsupaneki vesztegzárállomás fertőtlenítő személyzetének egyik tagjával is. Franz Lederl azzal a panaszával fordult a császárhoz, hogy a vesztegzár igazgatója 17 forinttal tartozott neki, és kérte, kötelezzék a kifizetésre.

97 A Bánságban általános panaszt, amely a földek elosztását sérelmezte, illetőleg ahol nagyobb földterületet kértek, szinte minden esetben kivizsgálásra utalták, de a végleges döntéssel még várni kellett a terület berendezkedésének újjászervezéséig.

98 A szabályozatlan folyók kiáradásai miatti károkon zsilipek, töltések építésével igyekeztek segíteni, de a határ közelében mindezt fokozatosan kellett felépíteni, nehogy feltűnjön a törököknek, és tiltakozzanak a belgrádi béke pontjainak megsértése miatt.

99 Az alattvalók nagy számban akartak biztos megélhetéshez, jobb munkához jutni. Jelzi ezt az is, hogy gyakran olyanok is állásért folyamodtak, akiknek képzettségük, „tudásuk" nem volt elegendő a pályázott posztra. Isac Rafniasul például főkenézi tisztséget kívánt magának, ám ahogy a bankdeputáció leirata mondta, ,,az íráshoz és olvasáshoz nem ért a szükséges mértékben". A javaslatoknál (amint azt már említettük), véleményezést kértek ki a munkahelytől, illetőleg a felettesektől. Ritkán találkozunk engedélyezéssel, mert akiket e kegyben akart részesíteni a császár, azok kérelmét megjelölte, így is mutatván, az ügyintézés során külön figyeljenek ezekre az emberekre. Véleményét akkor alakította ki, amikor átvette a kérvényt és röviden kikérdezte a beadót kéréséről, panaszáról. Ezeket a beadványokat általában külön borítékban helyezte el, rávezette a címzett nevét, sőt, esetenként röviden javaslatát is: ,,A kérés jogos", ,,úgy tűnik, megérdemel egy előléptetést".

100 Akiket érdemesnek találtak arra, hogy új állást nyerhessenek el, azokkal a válasz legtöbbször azt közölte, hogy üresedéskor (Apertur) jelentkezzenek. Néhányuk továbblépéséről bizonyosan tudunk is. A hétéves háborúban megsebesült rokkant Soro gróf 1768-ban például a temesvári erődparancsnoki helyért folyamodott, amelyet el is nyert.

101 Már a XVJU. században is gondot okozott az alacsony (vagy annak tartott) fizetés. A kérelmezők nagy számban óhajtottak fizetésemeléshez jutni. Ezeket a kéréseket nem engedélyezték, mert a megszabott „status salaríorum"-tó\ nem lehetett eltérni. Ezért sem javasolta Lacy gróf, 97 MOL E 303 (Landes-Adm.) Fasc. 87. Competenten Memoralien. Nr. 111. fol. 30r-32r. 1773. júl. 20, L. még uo. 1768. VII. Nr. 144. fol. 40r. és 42r. 11., 57. és 99. memóriáié. Hasonló témában: KA HKR 1768 27 November 489. Nr. 8. 98 MOL E 303 (Landes-Adm.) Fasc. 87. Competenten Memoralien. Nr. 119. fol. 39v. 1773. júl. 31. 99 KA HKR 1768 27 December 434. 100 Vö. HKR KA 1774-77-1. HKR az erdélyi főhadparancsnoksághoz, 1774. jan. 4. A császár javaslataira vö. MOL B 2 (Acta gen.) 1779/1218. Protokollum H. fol. 188r. Nr. 10. „Alt-Gfner Gemeinde. Allerhöchst. Eigenhandig signirt Gr. Kollowrat"; fol. 189v. Nr. 88. „Bachomius Kneesevich griechischer Bischofnon unitus zu Arrad. Allerliöcltst signiert: Gráf Kollowrat"; fol. 191r. Nr. 179. „Johan Adam Martin. Allerhöchst signiert an Gr. Blümegen"; fol. 191v. Nr. 207. „Die aus der Tiirkey zurückgekehrte Orsovaer Untertltanen. Allerhöclist signiert an FM Lacy"; fol. 192r. Nr. 228. „Franz Jakardowsky. Allerhöchst signirt an FM. Lacy"; uo. Nr. 231. „Theodor Gráf Sulkowsky um eine Ohristen Stelle. Allerhöchst signirt an FM. Lacy"; fol. 196r. Nr. 471. „Emánuel Schmidbauern Unterlieutenant von Nugent. Allerhöchst signiert [...] in einem hesonderen Couvert an FM Lacy geschickt warden." 101 KA HKR Prot 995. k. fol. 1400. Lacynak átadott kérvényekről, 1768. nov. 17.