Levéltári Közlemények, 72. (2001)

Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK – TANULMÁNYOK - Kulcsár Krisztina: A bizalom dokumentumai : II. Józsefhez intézett beadványok, 1768–1773 / 95–114. o.

110 Közlemények Tárgyuk alapján érthetetlen, mi tartott a kivizsgálásnál kilenc évig. Az egyik esetben Balog Miklós határőr nemes Váró Istvánt panaszolta be, aki jogtalanul elvette földjét. A döntésben a határőrnek adtak igazat. Az utolsó bejegyzett ügyirat Magyarrégen privilégiumainak meg­erősítéséről szól. 83 A memoriálékról Erdélyben kezdetben részletes kimutatásokat készítet­tek, amelyek a kérvény tárgyát és a javaslatot is feltüntették, majd ezeket a köteteket a kancellárián át felküldtek Bécsbe. 84 Általában évenként külön kötötték a tárgyalt beadvá­nyokra vonatkozó iratokat, 85 de az egyik jegyzőkönyvben például 1773. május 23-tól egé­szen 1779. december 21-éig találhatók bejegyzések. 86 A vizsgálatok egyes esetekben hosszadalmasak voltak. A biztosok vagy berendelték a panaszost, vagy a helyszínre utaztak, ahol kérdezősködéssel deríthették ki az igazságot és a panasz jogosságát. 87 Alláskérelmeknél „bizonyítványt", véleményt kértek ki a hivataltól, a felettestől, így bizonyítva a pályázó alkalmasságát-alkalmatlanságát. Könnyebb volt az elin­tézés, ha a peres ügyeket a szokásos jogi útra utalhatták. Ahogy azt már a Temesvári Kamarai Adminisztrációnál is bemutattuk, többször nem volt elégséges a kivizsgálás. 1773-ban az Udvari Haditanács talált más szempontokat, amelyek szerint újra kellett vizsgálni egy há­zasodni szándékozó határőr ügyét. 88 Megállapítható, hogy minden egyes esetben figyelembe vették az adott ország érvényben lévő törvényeit, és ahhoz tartották magukat. Ezért javasolták a gyulafehérvári zsidók kérelmének elutasítását, akik zsinagógát akartak építeni, és telket kértek erre a célra. A Gubernium szerint a kérvény teljesítését létszámuk sem indokolta, vallásuk pedig nem volt az erdélyi törvények szerint elfogadott. 89 A vizsgálati bizottság és a helyi szerv vezetőjének túlkapásaira is felfigyelhetünk. Min­dez feltehetően abból a tényből fakadt, hogy nem volt megszabva, előre elhatárolva egy­mástól, mi tartozik a helyi szerv hatáskörébe, milyen mértékben hozhat döntéseket és cse­lekedhet önállóan, és mikortól intézkednek Bécsből. 1768-ban a szlavóniai katonai bizottság a vizsgálatok során egy olyan kérvénnyel találkozott, amelynek tartalmát — amiről köze­lebbit nem tudunk meg — „láthatóan és a valószínűségnek ellentmondóan eltúlzott"-nak ítélték. Az okot ugyan alaptalannak minősítették, de a beadvány leíróját, a mitrovicai isko­lamestert nyolc napra vasra verve börtönbe vetették, az „eszmei szerzőket", néhány gránátos katonát pedig súlyos büntetésre, hatszori vesszőfutásra ítéltek. Az Udvari Haditanács igen­csak megrótta ezen tettéért a szlavón főhadparancsnokságot, mivel az ilyen büntetések csakis az uralkodótól függnek. A főhadparancsnokságnak csupán a memóriáié alaptalanságát kellett volna jeleznie. (A büntetés szigorúsága miatt Bécsben attól tartottak, hogy ez az eljárás elriasztja a határőröket attól, hogy jogos kéréseiket elővezessék és panaszaiknak esetleg nyilvános engedetlenkedés keretében adnának hangot. 90 ) 83 MOL F 46 (Ügyiratok) 1782/5931. és uo. 1782/1486. 84 MOL B 2 (Acta gen.) 1773/1155. Erdélyi Kancellária a Cseh-Osztrák Udvari Kancelláriához. 1773. szept. 16-án küldték el a jegyzőkönyvet. 85 Pl. MOL B 2 (Acta gen.) 1774/1637. Protocollum Memoraüum. 86 MOL F 65 (Prot. Imp.) Diarium Expeditorium Imperátori. 87 Mint például Szalacsi Dávid panaszánál, aki örökségének részét követelte. A helyszínre kivonuló bizott­ságot a panaszos felesége fogadta, aki elmondta, hogy nincs ilyen vitája férjének a testvéreivel, mert jobbágy gyermekei voltak, nem volt jószáguk. MOL F 65 (Prot. Imp.) 8. cs. Nr. 1568. 88 KA HKR 1774-77-1. 89 MOL F 46 (Ügyiratok) 1775/2164. Nr. 48. 90 KA HKR 1768 27 December 434. Wolffersdorff levele, 1768. dec. 11. és a HKR leirata, 1768. dec. 27.

Next

/
Oldalképek
Tartalom