Levéltári Közlemények, 72. (2001)

Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK – TANULMÁNYOK - Sunkó Attila: A curia militaris működésének nyomai a kora újkori Magyarországon és az Erdélyi Fejedelemségben / 3–64. o.

Sunkő Attila: A Curia Militaris működésének nyomai... 9 Nagy valószínűséggel a fentemlített per folyamán történhetett olyan esemény, amely becsületet érintő ügynek minősült, hiszen a zálogper két főszereplőjét immár I. János király 1527. június 19-én, Budán kelt levelében, Justh Menyhértet mint felperest, Zábláthy Györgyöt mint alperest, nyolcadon kívüli határidőre, az idézőlevél bemutatásától számított 15. napra színe, azaz a „legszemélyesebb bíráskodása"

41 elé idézi személyes megjelenés kötelezettségével.

42 Justh Menyhért pere blatnyicai Erdődy Benedek ellen Az Erdődy és a Justh család viszálykodása is több évre nyúlik vissza, és sok hasonlóságot mutat a Zábláthy üggyel, azzal némiképp össsze is fonódva. A felperes blatnicai Erdődy Benedek ügyvédjének Turóc megye törvényszékén tett előadása szerint — áll a megye 1524. június 30-án a királynak küldött jelentésében — 1522. május 3. után neczpáli Justh Menyhért, Erdődi Benedek jobbágyának bárányait a Hmelnice folyó melletti Zárna völgyben elfogta és neczpáli birtokán hatalmaskodva mostanáig fogva tartotta. Justh Menyhért azt válaszolta, hogy sólymok befogására ment erdejébe és ott találta Erdődi Benedek jobbágyát amint állatait legeltette és léceket készített. Mivel a tettenért jobbágyot elfogni nem tudta, az állatait hajtotta el Neczpálra, saját birtokai védelmében. Ezt a sólyombefogáson részt vevő tanúk — köztük Mihály, Zábláthy György embere! — is igazolták, miként Justh Menyhért kárfelmérésre kiküldött emberei, akik csak a léceket és a legelésző bárányokat látták, a tettest nem. Ugyanezt állapítják meg Erdődi Benedek emberei is — köztük falkusffalwai Szluch Márton! Justh Menyhért az ítélettel, miszerint a jobbágy tegyen esküt, ő pedig a bárányokat adja vissza, és a törvény által előírt bírságot fizesse meg, nem volt elégedett, ezért kérésére a megyei hatóság az ügyet 1524. augusztus l-re a királyi személyes jelenlét elé terjeszti.

43 Természetesen Justh Menyhért sem maradt adós a válasszal. Az ugyanakkor és ugyanott kelt másik jelentés szerint Justh Menyhért felperes a megyei törvényszéken előadta panaszát, miszerint 1523. november 28.-án Erdődi Benedek familiárisa az ő emberét megverte, lovait, szekeret, állatokat és más holmikat vett el tőle és Blatnica várába vitte. Az lperes ügyvédje szerint a familiáris ura tudta nélkül cselekedett, ezért később Erdődi Benedek a lószerszámon kívül mindent visszaadott, sőt még azért is méltányos árat ígért. Justh Menyhért felperes a megvert szolga beszámolójánál, illetve a javak visszavételénél jelenlévő tanúkkal igazolta javainak elvételét és visszatartását A felperes az ítélettel, miszerint ő fogott bírák útján 1512. december 21. no. 681. 250., 1513. február 16. No. 682. 251.,1514. szeptember 24. no. 686., 1515. augusztus 1. No. 687. 252-253., 1523. január 11. No. 733., 1523. január 27. No. 734., 1525. szeptember 27. No. 745., 1525. október 11. No. 746., 1525. október 13. 41 A király a királyi személyes jelenlét bírósága megalakulása (1486. évi XXI. te.) után is bíráskodik személyesen (propria in persona, coram regia Maiestate) az 1486. évi XXI. te. szerint például az örökös grófok tartoznak közvetlenül a király bíráskodása alá, ám a törvények a király elé idézést írták elő vagy engedték meg más esetekben is: a lovagi bíróság elé került ügyek, hűtlenség, nagyobb hatalmaskodás és külön meghatározott esetekben: egyéb nagyobb hatalmaskodási, birtokfoglalási ügyek. 1518. évi XVII. te. értelmében a régi szokás szerint a gyámsági ügyek, lévén a király a főgyám. A gyakorlatban az ítélkezést átadta a nagybíráknak, főleg az országbírónak, ezért az ítéletlevél az országbíró és a király nevében szól. HAJNIK I.: i. m. 43-44. 42 MOL P 324 Családi levéltárak. P szekció. A Justh család levéltára. Évrendezett iratok. 1527. június 19. Buda. 43 1524. június 30. Szentmárton. Turóc megye alispánja és a szolgabírák jelentése a királynak. A Justh család, i. m. No. 740. 273-274.