Levéltári Közlemények, 71. (2000)
Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - VISSZAEMLÉKEZÉS - Borsa Iván: Emlékezések : 60 év levéltárban / 233–266. o.
Borsa Iván: Emlékezések (60 év levéltárban) 265 Az oklevéltár és a magam szerencséjének tartom, hogy Tóth Norbertben olyan munkatársat kaptam, akit rátermettnek tartok arra, hogy egyelőre még támogatásommal és némileg új munkamódszerrel és munkatársakkal folytassa az 1420 után következő kötetek munkáját. Bízom ugyanis abban, hogy a folytatást a Magyar Országos Levéltár és a Magyar Tudományos Akadémia ennek lehetőségét biztosítani fogja annak érdekében, hogy ez a nehézsorsú oklevéltár befejeződjék. Családi levéltári kötetek Az előzőekben már bemutattam Tomcsányi Tamást, a középkori regesztakészítés szervező mecénását. Az eredeti nevén Országos Tudományos Kutatási Alap létesítése 1986tól lehetővé tette, hogy olyan kötetek is kiadhatók legyenek, mint középkorban birtokos családok levéltáraiban fennmaradt oklevelek magyar nyelvű kivonatai. Pályázataim eredményessége tett lehetővé, hogy 40 éve „íróasztalfiókokban" (egyes esetekben az Országos Levéltárnak ajándékozott formában) meglevő regeszták az újabb igényeknek is megfelelően ismét kollacionálva és kiegészítve immár nyomtatásban is megjelenhessenek. Négy kötet jelent meg ilyen átdolgozásomban. A kötetek a következők, zárójelben az eredeti kivonatkészítőjének neve és a kötet megjelenésének éve. Mind a négy mint a Magyar Országos Levéltár forráskiadványa jelent meg. — A Szent-Ivány család levéltára (Mályusz Elemér, 1988), A Balassa család levéltára (Fekete Nagy Antal, 1990), A Justh család levéltára (Borsa Iván, 1991), Az Abaffy, a Dancs és a Hanvay család levéltára (fia Bálint, 1993). Somogy A Diplomatikai Fényképgyűjtemény munkálatai legalább egy éve folytak, amikor — kérdésére — beszámoltam Mályusz professzornak, hogy milyen szervezésben folyik a munka levéltári része. Felsoroltam, hogy kik vesznek részt az időrendi mutatólapok elkészítésében (Ila Bálint, Bónis György, Engel Pál stb.) és folytatni akartam, hogy mi történik a két példányban készült lapokkal, megkérdezte: És kik ellenőrzik a lapokat? Minthogy ez nem volt beépítve a rendszerbe, erősen hiányolta. (Mentségemre szolgáljon, hogy a DL esetében sosem volt ilyen ellenőrzési munkafázis.) Megjegyzése azonban nem hagyott nyugodni. Amikor néhány hónap múlva hathetes fekvésre kényszerültem bal lábam két, egymást követő visszérgyulladása miatt, feladatomul tűztem ki, hogy minden külső munkatárs elkészített munkájából egy-egy doboznyit tételesen ellenőrzők otthon, fekve. Valamelyest megnyugodtam a munkatársak többségének esetében, de volt olyan is aki kritikám hatására önként visszavonult. Ennek az ellenőrzésnek a során az esztergomi káptalan magánlevéltárának egy olyan doboznyi oklevele is volt nálam, amely a káptalan Somogy megyei szenyéri-tapsonyi uradalmának okleveleit, pontosabban annak egy részét tartalmazta. Az tűnt fel erről az iratcsoportról, hogy Csánki Dezső történeti földrajzában hiányoznak adatai, holott a levéltár többi részét feldolgozta. Ez a sajátos érintetlenség adta az ötletet ahhoz, hogy ezeket az okleveleket kivonatoljam és két közleményben közzétegyem a Somogy megyei Levéltár 1978-i és 1979-i évkönyvében. A Szigeten (ma Szigetvár) őshonos család — amelyet később egyik tagjáról az Antimus családnévvel illettek — utolsó férfi tagja a
