Levéltári Közlemények, 71. (2000)
Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Poór János: Király és rendiség Lakits György Zsigmond magyar államjogában / 53–77. o.
Poór János: Király és rendiség Lakits György Zsigmond magyar államjogában 73 személyre szóló nemességgel rendelkezőket tárgyalja, akik státuszukat kizárólag törvényes házasságból való származással, illetve királyi adomány (legalábbis királyi megerősítés) révén öröklik vagy nyerik el, és amelynek tagjai rendileg elkülönülnek ugyan egymástól, egyébként azonban ugyanazokkal a jogokkal rendelkeznek. Az ugyanazokkal a jogokkal rendelkező nemesség egésze — Lakits szerint — duplán alá van vetve a királyi hatalomnak. Miután a magyar király mindenki első hűbérura, ezért a nemesség nemcsak mint a magyar állampolgára áll alattvalói viszonyban vele, hanem hűbéri alattvalója is királyának: „a birtokos és más benefíciumokkal bíró nemességet a királlyal és az országgal szemben kettős viszonyban állónak kell tekintenünk. Nevezetesen, általános alattvaló-állampolgári viszonyban állónak, ami mindenkinek az államban való egyesülését és a legfelső államhatalommal szemben kötelező alávetettségét jelenti, másrészt különös, hűbéresi viszonyban állónak a királlyal, mint legfőbb hűbérúrral szemben, ami a hűbéri szerződés természetéből vagy a szokásból következik." 59 A királynak alávetett nemesség, a magyar társadalom elenyésző kisebbsége, ugyanakkor előjogok sorával van körülbástyázva. A 18. században is él werbőczyánus jogainak többsége (is): nem adózik és előjogokat élvez a törvény előtt. Lakits szerint sajnálattal el kell ismerni, hogy a magyar nemes a lakosság döntő többségét nem ugyanazon haza polgárának (als Mitbürger des náhmlichen Vaterlandes), hanem tulajdonának tekinti. (1-623-624.) Annál is szembetűnőbbek a magyar nemesség privilégiumai, mert nemhogy azok nem természetesek, hanem a nemesség léte általában véve nem az. Lakits Montesquieu-t is bírálja azért, mert a monarchia szükségszerű részének tekintette a nemességet: „Ha Montesquieu a nemesség létét a monarchia vezérelvének tartja, s azt abban nélkülözhetetlennek tekinti, mert nélküle zsarnoksággá fajulna, akkor ez ellentmond egyrészt a tapasztalatnak, másrészt Montesquieu nemcsak a monarchia és a zsarnokság fogalmát keveri össze, hanem elsikkad a nagyon jelentős különbség fölött, amely a korlátlan és a korlátozott monarchia között van, amennyiben az utóbbiban nemcsak a nemesség, hanem más rendi állású állampolgári kör is lehet a korlátozó erő." 60 A magyar nemességnek kiváltságai fejében egyetlen kötelessége van, a hon védelme. De vajon teljesíti-e? Azzal párhuzamosan, hogy a királyi vármegyerendszer bomlásnak indult, a királynak, saját bandériuma mellett, egyre inkább igénybe kellett vennie a nemesség hadi szolgálatait is. A nemesi hadkötelezettség minden harcképes vazallusra kiterjedt és II. András előtt az ország határain kívül is érvényes volt. Az Aranybulla azonban már azt mondta ki, hogy a nemes az országhatárokon kívül csak a király költségén köteles katonáskodni, később ez a kötelezettség is megszűnt (11-1008.), ami egyértelműen ellent59 „der Güter oder andere Benefizien besitzende Adél in Ungarn in einem doppelten Verhaltnifi gegen König und Reich betrachtet werden mufi: námlich in dem allgemeinen Verhaltnifi eines unterthünigen Staatsbilrgers, welches durch die Vereinigung aller zum wesentlichen Staatszweck, und durch die der obersten Staatsgewalí schuldigen Uníerwerfung bestímmt wird, und dann in dem besonderen Verhaltnifi eines Lehemannes gegen den König als Ober Lehensherrn; daB aus der Natúr des Lehensvertrags, oder durch Herkommen ihre natürliche Bestimmung erhált." (II-1054/a-1055.) 60 „Wenn Montesquieu dem [den] Adél fíir das Hauptprinzip der Monarchie hált und in lezterer jenen für unentbehrlich erklart weil sie ausserdem in Tyranney ausarte, so widerspricht dieses Einestheils der Erfahrung, und anderen Theils vermischt er nicht nur die Begriffe von Monarchie, und Tyranney, sondern übersieht auch den sehr bedeutenden Unterschied zwischen uneingeschrünkt, und eingeschrünkter Monarchie, wiewohl in letzterer andere, als der Adél, der beschrankende mit Reichsstandschaft versehene Theil der Staatsbürger seyn können." (1-530-531.)
