Levéltári Közlemények, 71. (2000)

Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Poór János: Király és rendiség Lakits György Zsigmond magyar államjogában / 53–77. o.

Poór János: Király és rendiség Lakits György Zsigmond magyar államjogában 57 hátrányos (leoninus) szerződést kellene feltételeznünk."

45 A törvények által előírt eskü előtt letett (másik) esküről pedig, „mellyel a király kánoni tiszteletet ígér a főpapoknak," az a véleménye, hogy az „a királyi méltósággal és a magyar nép felségével össze nem egyeztethető."

46 Hajnóczyhoz hasonlóan Schwartner is leszögezte, hogy a diploma a koronázás és a koronázási eskü nem üres ceremónia, hanem törvényes feltétele a királyi méltóságnak.

47 A Schwartnerrel vitázó, Hajnóczyt mellőző — bár műveit ismerő (11-1085.) — Lakits nem értett egyet a fentiekkel. Nem vonta kétségbe, hogy Magyarországon a királynak hitlevelet kell kiadnia, meg kell magát koronáztatnia, esküt kell tennie, de szerinte nem igaz az, hogy ezek elmaradása esetén a király legitim uralmát kétségbe lehetne vonni. (1-218.) Más szavakkal megfogalmazva az egyébként értelmezhetetlen tételt: a királynak meg kell ugyan koronáztatnia magát, de ha mégsem tenné, akkor sem vonható kétségbe az uralma; ellentétben Hajnóczy értelmezhető álláspontjával, amely szerint ebben az esetben a király csak bitorolná a királyi méltóságot. A koronázás, a diploma, és az eskü tekintélyét Lakits történetük elemzésével is gyengíti. Ami a koronázást illeti, azt szögezi le: örökletes monarchiában elvileg nem kötelező, s Magyarországon sincsenek Istvánig visszanyúló törvények arra, hogy az lett volna (koronázást előíró törvényt Lakits Albertnél talál először). Azaz, a törvény által is előírt koronázási ceremónia kései történeti jelenség. Valószínű, fejtegette, hogy István pajzsra emeléssel lett uralkodó, koronázására — köztudott — később került sor. Azaz a hatalom teljessége és a koronázás között nem volt szerves összefüggés. (1-216.) Ami a hitlevelet illeti, úgy tartotta: „Szent István királyról éppúgy nem bizonyítható, mint ahogy századokon át utódairól sem, hogy az általános királyi eskün kívül külön diplomát állítottak ki és arra, koronázásuk alkalmával, esküt tettek." (1-251.) Az az ünnepélyes diploma, amelyet II. András 1222-ben kiállított, 1232-ben megújított, és amelyre 1233ban megesküdött nem számít koronázási diplomának. Igaz, hogy erre IV. Béla, I. Lajos, Mária és Albert is megesküdött, „de csak koronázása után és nem a szükséges változtatások nélkül." (1-251.) A koronázási hitlevelet Lakits a 15. századig vezette vissza, s amögött, hogy szokássá válhatott a kiadása, okként a királyi hatalom átmeneti meggyengülését látta: „Ulászló lengyel király (...) volt tudomásom szerint az első Magyarországon, aki akkor, amikor tárgyalásokat folytatott a magyar koronáról, könnyen belátható okokból a koronázási ünnepség alatt esküvel megerősítendő kapitulációba egyezett bele, amelynek azonban, utódaira nézve, természetesen nem lehetett kötelező érvénye, mégis példaként szolgált, aminek következtében a rendek Lászlónak, amikor az Ulászló halála után ténylegesen az öröklött apai trónra lépett, csak azután teljesítették kötelező hódolatukat, miután ő esküvel kötelezte magát bizonyos, a rendek által 45 Lm. 155. 46 Lm. 156. „Durch seine Geburt wird alsó der jedesmalige regierende Erzherzog von Oesterreich zugleich König von Ungern; aber nach demselben StaatsGrundGesetze, welches mit der Geburt das Recht der Thronfolge verband (Art. 1, 2, 1723) ist noch in Ungern die Crönung jedes regierenden Königs, und zwar höchstens 6 Monat nach dem Antritte seiner Regierung (Art. 3, 1791), durchaus nothwendig. Es sind aber drey feyerliche Handlungen, als eben so viele Theile, welche das Wesen der ungrischen KönigsCrönung ausmachen, derén jede gesetzmássig und gleich nothwendig ist, welche zusammen genommen nichts weniger als leeres Ceremoniel sind, und über welche, so wie sie im Gesetze vorgeschrieben sind, nur Leichtsinn, und Unwissenheit spotten kann. Sie sind folgende: 1. Die Ausfertigung des InauguralDiploms. 2. Der eigentliche CrönungsAct. 3. Der unter freyem Himmel, wegen Handhabung der Gesetze und Privilegien, zu leistende cörperliche Eid." (SCHWARTNER, M.: i. m. 29-30.)