Levéltári Közlemények, 71. (2000)
Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Poór János: Király és rendiség Lakits György Zsigmond magyar államjogában / 53–77. o.
60 Közlemények A tételes törvények (szerződés-jellegü, alap-, és pozitív törvények) sem állítanak valóságosabb korlátokat a fentiek alapján a királyi hatalom elé, mint a morális önkontroll parancsánál többet aligha jelentő isteni és a természeti törvények, hiszen — az „unwiderstehlicher Drang der Zeitumstande," az „ausserordentliche Gefahr," a „wirkliche und wahre Noth" alapján vagy a „salus populi" nevében — lényegében bármikor át lehet rajtuk lépni. Tehát mindazok a törvények, amelyekről Lakits úgy véli, hogy korlátozzák a királyi hatalmat, vagy értelmezhetetlenek (isteni, természeti törvények), vagy olyan könnyen zárójelbe tehetők (alaptörvények, pozitív törvények), hogy nem jelentik az uralkodói hatalom tényleges korlátait. Király és országgyűlés Nem vitatva a kora újkori politikai gondolkodás jellegzetes közhelyét, hogy akár elvont (isteni, természeti) törvények parancsai alapján összeállított normarendszernek is elvi jelentősége lehet a királyi hatalom ellensúlyozásában, rendi monarchiában értelmezhető ellenőrző szerepet a rendi országgyűlés játszhat. Lakits többször leszögezi, hogy korlátozott monarchiákban — így Magyarországon is — valóban vannak olyan ügyek, amelyekben az uralkodó csak az országgyűlés észrevételeinek előzetes bekérésével és egyetértésével dönthet. Az általánosságban — az aulikus és a rendiség iránt elkötelezett gondolkodók számára egyaránt — elfogadható tétel értelmezéséhez azonban tudni kellene mindenek előtt azt, mi az, ami országgyűlésre tartozik. A kérdés azonban nem válaszolható meg. Lakits szerint eleink azáltal akarták mérsékelni a királyi hatalmat, hogy néhány fontos, országos ügy eldöntésében részt kívántak venni. Sajnálatos módon elmaradt azonban részükről ezeknek az ügyeknek a pontos meghatározása. (1-105-106.) Nincs olyan alaptörvény sem, amely rögzítené a különbséget a királynak fenntartott és az országgyűlésre tartozó tárgyak között, és sehol nincs pontos lista (az egyikről), amely alapján a kettő közötti határt megbízhatóan meg lehetne vonni. Ezért nincs mit csodálkozni azon, hogy azt a kérdést illetően — mely államügyek tartoznak országgyűlésre? — oly különböző válaszok születtek. (11-1308.) Lakits szerint két markáns álláspont áll szemben egymással. A patrióták vezérei azt vallják, hogy a magyar alkotmány szerint a király a kormányzásban általában kötve van a rendi észrevételekhez, és kizárólagosan csak olyan ügyek vannak fenntartva számára, amelyekről törvény rendelkezik. A másik álláspont ennek az ellenkezője: csak azok az ügyek számítanak országgyűlésieknek, amelyeket alaptörvény vagy szokás nyilvánított azzá. Ha egy államügyet nem nyilvánítottak országgyűlésivé, akkor az mindaddig a király illetékességébe tartozik, amíg a rendek az ellenkezőjét be nem bizonyították. (II1309.) 28 Lakits az utóbbi álláspontot osztja. Részint azért, mert szerinte ez felel meg jobban a korlátozott kormányzati rendszer természetének, részint azért, mert mellette szól a magyar alkotmány, a törvények és a hagyomány is. A rendiség (az országgyűlés) ugyanis történeti képződmény. Szerepe későn kezdődött, és azzal párhuzamosan növeweil wir so wenig, als jede andere Nation in Fallen einer wahren Kollision des gemeinen und Privatwohls ein anderes Gesetz habén, als jenes, Salus populi suprema lex est." (11—832.) Másutt: „der König übt in der Regei allé Majestatsrechte unbedingt aus, nur diejenige ausgnommen, von denen es bewiesen werden kann, dafi selbe bloB im Reichstage einstimmig mit den Standén ausgübt werden dürfen. Hieraus folgt, daB nur jené Regierungs Angelegenheiten fur den Reichstag gehören die sich die Nation vertragsmássig vorbehalten hat." (1-109.)
