Levéltári Közlemények, 71. (2000)

Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Poór János: Király és rendiség Lakits György Zsigmond magyar államjogában / 53–77. o.

Poór János: Király és rendiség Lakits György Zsigmond magyar államjogában 55 A 18. század második felében és a 19. század elején sok magyar jogot taglaló mű látott napvilágot. Különösen bőséges volt a termés az 1790-es években és a századforduló után, amikor Lakits államjoga készült. A birodalom nyugati felében is élénk érdeklődést az magyarázza, hogy Magyarországnak nem volt alkotmánya, nem voltak mindenki által egyértelműen elfogadottnak tekintett alaptörvényei, amelyek vezérfonálul szolgálhattak volna a törvények értelmezéséhez a Habsburg-magyar viszony kiéleződése, időnkénti elmérgesedése idején.

12 Ellentmondásosságuk miatt viták zajlottak a legalapvetőbb kérdésekről is. II. József uralkodása alatt és után különösen a figyelem középpontjában állt: milyen jogai vannak Magyarországon a királynak, mi adja a királyi hatalom legitimitását, vannak-e ,Alkotmányos" biztosítékok az abszolutizmussal szemben stb? Bécsben és Pozsonyban (vagy Budán) — ugyanazokat a törvényeket elemezve — másként vélekedtek. Az aulikus és a rendiséghez hű gondolkodók (és politikusok) vitája a hitvitákat idézte: többnyire homlokegyenest ellenkezően interpretálták ugyanazt az „alkotást," a vita tárgyául magától értetődően elfogadott Corpus Jurist. Disszonanciákat ugyan elismertek benne, de egyetértettek abban, hogy a törvényeknek az értelmezők korától, kérdésfelvetésétől független értelme (lényege) van, amely feltárható. A törvényeket csak autentikusan kell értelmezni, s akkor a politikai cselekvés vezérelvéül szolgálnak a 19. században is. Lakits ahhoz a többséghez tartozott, amely számára elfogadhatatlan volt a Hajnóczy-féle radikális elv, mely szerint itt lenne az ideje, hogy a törvénytár méltó helyére, a levéltárak mélyére kerüljön.

13 S a többségen belül az aulikus tábor tagja volt, amely szerint a törvények (az imaginárius magyar alkotmány) csak az idők folyamán, rendi jogok kiépülésével párhuzamosan torzultak el, s vissza kell térni azok ősi — abszolutisztikus — szelleméhez, amely a 18-19. század fordulóján is irányadó.

14 (STRADA R: i. m. 28.) Domanovszky Sándor szerint Lakits ajánlatára kivonat készült volna saját művéből. Miután azonban meghalt, elkészítését Anton Wilhelm Gustermannra bízták (József nádor élete, I. 85.), aki 1820-ra meg is írt egy kétkötetes művet (József nádor iratai, IV. 522.). A Strada és Domanovszky által hivatkozott Gustermann-kéziratot nem ismerem. GUSTERMANN 1816-ban megjelent államjoga (Ungerisches Staatsrecht, I. Wien, 1816) azonban nem a Lakits-mű kivonata, bár szemlélete megegyezik azzal. 12 Schwartner, aki rendet akart teremteni, hat pontban foglalta össze az ún. alaptörvényeket (Fundamentalgesetze, Reichsgrundgesetze, Reichsgrundvertragé). 1.) Almos háza és a magyar nép közötti szerződés; 2.) Az Aranybulla, melynek 1687-ben eltörölték az ellenállási jogról szóló részét; 3.) A Tripartitumban foglalt négy sarkalatos nemesi jog (kivéve az ellenállás jogát); 4.) A bécsi és linzi béke vallási rendelkezései, melyeket alaptörvénynek ismert el az országgyűlés 1608-ban, 1647-ben és 1791-ben; 5.) Az örökös királyság elismeréséről szóló 1687. évi törvény, amelyet 1723-ban a női ágra is kiterjesztettek; 6.) „Die Summe aller Reichs-Grund-Gesetze enthált in sich das Inaugurál- oder CrönungsDiplom, und der, bey jedesmaliger Crönung zu leistende, KönigsEid. Jenes sowohl als dieser, werden jedesmal dem Corpus Juris einverleibt. Beyde enthalten das kraftigste Versprechen, die Reichsverfassung und die Landesprivilegien aufrecht zu erhalten. Das InaugurálDiplom ist in 5 §§. eingetheilt, und den 2ten §. ausgenommen, dessen Gegenstand die heil. Reichscrone ist, sind die übrigen, in allgemeinen Ausdrücken, nach Art der ehemaligen RömischKaiserlichen Assecurationen vor Kaiser Carls des V. Zeiten abgefasst." (SCHWARTNER, M.: i. m. II. 2-5.) 13 Ezzel egyértelmű az, hogy Hajnóczy szerint a Corpus Jurisnak a jövőben csak a történeti megismerést kellene szolgálnia, és csak addig kellene támaszkodni rá, amíg egy új alkotmánnyal nem váltható le: „Felteszem tehát, hogy: 1. ha a rendek összeülnek koronázó országgyűlésre, meg fogják alkotni a) a polgári egyesülés és b) a polgári alávetés új szerződését, még pedig úgy, hogy az ún. Corpus Iuris a jövőben csak a történeti megismerést szolgálja, legfeljebb olyan esetekben legyen a döntés alapja, melyekről az új egyességekben nem esett szó, és csak a törvényszabta időben megtartandó országgyűlésig." (A magyar országgyűlésen javaslandó törvények lényege. In: Hajnóczy József közjogi-politikai munkái. S. a. r.: CSIZMADIA ANDOR. Bp., 1958.49-50.) 14 Az aulikus írók Lakitshoz hasonlóan „találták meg" a törvények szellemét. A magyar alkotmányt a nyugati hűbériség átvételéből eredeztették, Álmostól és Árpádtól kezdve az uralkodói hatalom korlátlanságáról értekeztek, a rendi jogokat pedig az alkotmány ősi szellemétől idegen, kései képződménynek tekintették.