Levéltári Közlemények, 71. (2000)
Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Velladics Márta: Szerzetesrendi abolíció Magyarországon, 1782–1790 / 33–52. o.
42 Közlemények rendházuk megszűnése után ezt a feladatot, akik már kolostoruk lakóiként is gyakorolták ezt a hivatást. 4. Az ún. gyűjtőkolostorok és lakóik: Valószínűleg az 1782. évi rendeletben megfogalmazott gyűjtőkolostorok intézménye 1783 után értelmét vesztette. II. József a magatehetetlen egyházi személyek további sorsáról kívánt gondoskodni 1783. március 11-én kelt döntésével, amelyet 1783. április 7-én, illetve szeptember 29-én leiratban közölt a püspökökkel, tartományfőnökökkel és rendházfőnökökkel. A határozat értelmében az elmebeteg, illetve magatehetetlen egyházi személyek ellátására az irgalmasrendet jelölte ki, és az egyházi elöljárók kötelesek voltak szerződést kötni a területükön fekvő irgalmasrendi kolostorokkal e beteg emberek befogadásáról és ellátásáról. 49 Természetesen e rendelet végrehajtása sem ment könnyen, de hosszas tárgyalások eredményeként sikerült elérni, hogy a vagyontalan világi-egyházi személyek, valamint a kolduló rendek szerzeteseinek esetében a Vallásalap fizette az eltartás évi költségét, és az irgalmasrend ezen összeg fejében nemcsak teljes ellátást, de megfelelő ruházatot is biztosított a betegek számára. Tehát, ha gyűjtőkolostorról beszélünk, akkor annak az irgalmasrendi kolostorokat kell tekintenünk. A női rendek esetében sem volt erre az intézményre Magyarországon szükség, mivel az apácák jelentős része visszatért családjához, ha erre nem volt lehetőség, társai fogadták be a rászorulókat. 50 Végül néhány szót szeretnék szólni azokról a szerzetesekről, akik a világba való visszatérést és a nyugdíjat választották. A bezárt kolostorok lakóinak jelentős része, 1075 fő választotta ezt a megoldást. Ez a létszám az érintettek 46,73%-a. E magas arányra a magyarázat egyszerű: a világba visszatérőket 300 Ft éves nyugdíj illette meg, amely összeg ugyanannyi volt, mint a papi szolgálatot vállalók éves kongruája. Ez a 300 Ft-os nyugdíj megfelelő és biztos hátteret jelentett az újrakezdéshez, és emellett kereshettek maguknak egyéb elfoglaltságot. Igaz, hogy az 1782. évi rendelet szerint e nyugdíjra csak addig tarthattak igényt, míg megfelelő megélhetést nem találtak maguknak, de a nyugdíj jogosságát már nem volt egyszerű ellenőrizni és nyilvántartani. A templom- és kolostorépületek hasznosítása (1782-1850) 51 II. József elképzelése, hogy az egyházi épületeknek, intézményeknek „hasznos" állami, katonai, gazdasági vagy szociális funkciót adjon, nem ezekben az években fogalmazódott meg először. Elegendő 1771. évi memorandumát idézni: „... mennyi eszköz állhatna még rendelkezésre a legkegyesebb alapítványok, plébániák és iskolamesterek számának növelésére, papneveldék és papi nyugdíjasházak, végül pedig árva-, oktatási, munka-, nevelő-, dolog- és kórházak felállítására, ahol a fiatalokat valódi katolikussá és az állam hasznos tagjává nevelnék, a legelhagyatottabbak életét biztosítanák, a semmittevőket az útból félreállítanák, a bűnözőket megbüntetnék és megjavítanák és végül 19 Az egyházi elöljárók reakcióit, illetve a rendelet végrehajtását 1. MOL, C 71.122. cs. 2. k. 50 Ehhez 1. a budai és pesti klarissza zárda lakóinak összeírását: MOL, C 103. 27. cs. ff. 139-142., 26. cs. ff. 73-81. 51 E fejezet részletesebb változatát 1. VELLADICS MÁRTA: A templom- és kolostorépületek hasznosítása II. József szekularizációs rendeletei után (1782-1850). Ars Hungarica, 25. (1997) 1-2. sz. 345-353.
