Levéltári Közlemények, 71. (2000)

Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - IRODALOM - Molnár Antal: Fontes – Izvori za hrvatsku povijest, 1–4. Zagreb, 1995–1998. / 271–275. o.

274 Irodalom voltak ismeretlenek, ilyen jellegű források a kései középkorból azonban eddig még nem jelentek meg nyomtatásban. Lujo Margetic a moscenicei község 1501. évi törvényének alapszövegét adja közre az eredeti változatot tartalmazó kéziratról. Ezt a falutörvényt a horvát történészek már többször publikálták, de mindig egy több változtatást tartalmazó, 1661 utáni kéziratról. Az eredeti szöveg kiadása tehát régi adóssága volt a horvát jogtörténetírásnak. A második nagyobb egység az 1848. évi horvátországi eseményekkel kapcsolatos forrásokat közöl a 150 éves évforduló alkalmából. Josip Kolanovic a Bécsben tartózkodó zágrábi püspökhöz, Juraj Haulikhoz 1848 márciusában és áprilisában Zágrábból írott levelekből nyújt válogatást, amelyek segítségével szinte napról napra követhetjük a sorsdöntő időszak zágrábi eseményeit (115-175). A következő közleményben ugyancsak Kolanovic Macié báni beiktatásával kapcsolatos dokumentumokat publikál, különösen Haulik püspök távolmaradásának okait tisztázandó (177-206). A magyar kutatók fokozottabb érdeklődésére tarthat számot Sanja Lazanin munkája, amelyben az 1848. évi horvát-magyar kibékülési kísérlet dokumentumait teszi közzé, nagyrészt Alexander Bachnak a bécsi Allgemeine Verwaltungsarchivban őrzött hagyatékából (207-271). Szintén ehhez a témakörhöz kapcsolódik Nikolina Krtalic Stjepan Pejakovic 1848-as és 1861-es visszaemlékezéseit és leveleit publikáló írása (273-309). A kötetet egy 1811-ben kiadott, a varasdi zsidó lakosság számát, jogait és kötelezettségeit szabályozó városi rendelet (311-320) és egy poljicai káplán 1802-ben összeállított, eredetileg bosancicával írott könyvjegyzéke (321-331) zárja. A magyar történetírás szempontjából valószínűleg a sorozat negyedik darabja tarthat számot a legnagyobb érdeklődésre, egyúttal ez a kötet a legvitathatóbb értékű is. A jó félezer oldalas kiadvány a Vatikáni Titkos Levéltár anyagából közöl a diakóvári és szerémi püspökség történetére vonatkozó forrásokat a 17-19. századból. A kiadvány összesen 73 dokumentumot tartalmaz: a szerémi, boszniai, szendrői és belgrádi püspökök kánoni kivizsgálásának jegyzőkönyveit, a boszniai és belgrádi püspökök ad limina jelentéseit, végül hat pápai brevét a 18. századból. A kötetben tehát a hódoltsági egyháztörténelem számára is sok fontos forrást, mindenekelőtt a boszniai és belgrádi püspökök jelentéseit találhatjuk meg. A kiadvány összeállítása két diakóvári egyházmegyés plébános, Ilija Martinovic és Antun Devic nevéhez fűződik, akik saját bevallásuk szerint teljességgel amatőrök a történeti kutatásban, a munkájuk hiányosságaival elégedetlenkedő szakembereket pedig (nyilván megelőzendő a recenziók lehangoló végkövetkeztetését) már az előszóban az eredeti forrásokhoz utasítják. Ehelyütt nyilván a megsemmisítő bírálatnak kellene következnie, amelyre a kötet több szempontból rá is szolgált. Ezt a két pap munkája iránti tiszteletből mégsem teszem meg, különösen azért, mivel a szúrópróba jellegű ellenőrzéseim arról győztek meg, hogy maguk a közzétett szövegek a kisebb pontatlanságoktól és elütésektől eltekintve többnyire megbízhatóak, a kiadvány (különösen a számadatok esetében ajánlott) óvatossággal ugyan, de használható. A szövegek átírói és összeolvasói tehát elfogadható munkát végeztek. Ugyanakkor teljességgel érthetetlen, hogy a Horvát Állami Levéltár reprezentatív forrásközlő sorozatában, amely az országban folyó forráskiadási munkálatoknak módszertani és tartalmi tekintetben vezérfonalául kíván szolgálni, miképpen láthatott napvilágot ez a kötet És itt nem elsősorban a válogatás néhány érthetetlen hiányáról van szó, vagyis hogy miért maradtak ki a kötetből a két legfontosabb belgrádi