Levéltári Közlemények, 71. (2000)

Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Molnár Antal: Az andocsi jezsuita misszió, 1642–1684 : adatok a hódolt Dunántúl egyháztörténetéhez / 3–31. o.

Molnár Antal: Az andocsi jezsuita misszió (1642-1684) 25 ápolta, eközben érte a halál a frissen katolizált Mesztegnyőn.

126

1658-ban Kausich Fülöp mintegy negyven falut járt be a viszonylagos nyugalomnak köszönhetően,

127 a következő évben Horváth Miklós folytatta ezt a munkát, és olyan településekre is eljutott, amelyek tíz éve nem láttak katolikus papot.

128 1671-ben egy balatoni szigetet kerestek fel, ahol a mocsarak és a rablók miatt tíz éve nem jártak, a helybéliek azóta nem járultak szentségekhez, és többen török engedéllyel bigámiában éltek. Távozásuk után licenciátusról is gondoskodtak a számukra.

129 1673-ban Székesfehérvárott működtek, ahol az évkönyv szerint a török hódítás óta nem misézhetett katolikus pap. A jezsuiták elérték, hogy a helyi török hatóság a szerb pópák tiltakozása ellenére engedélyezte a katolikus vallásgyakorlatot a városban. A katolikusok számára külön temetőt is kijelöltek, eddig ugyanis a szerbekkel együtt temetkeztek. Ugyanebben az évben több faluban felújították a katolikus iskolákat.

130 Horváth Miklós elogiuma szerint az 1680-as évek elején már 80 települést láttak el.

131 A nagyböjti missziós körutak során a gyónók száma sokszor elérte a kétezret, háromezret, sőt nyolcezret.

132 Ezek a számok demográfiai következtetések levonására teljesen alkalmatlanok ugyan, de a misszionáriusok által gondozott katolikusok számának nagyságrendjét hűen tükrözik. A missziós körutaknak, akárcsak az andocsi munkájuknak, a rendkívül rossz közbiztonság volt a legfőbb akadálya. Emiatt egyrészt folyamatosan őrizniük kellett a házukat, másrészt pedig az utakon állandó veszélyeknek voltak kitéve. Az utazó pátereket rendszeresen kirabolták, lovaikat és liturgikus felszereléseiket elszedték, sokszor egy szál ingben maradtak az út közepén. A támadások különösen a tavasztól őszig terjedő időszakban szaporodtak meg, mivel ilyenkor a sűrű erdők kiváló fedezékül szolgáltak a lesben álló hajdúknak. A misszionáriusok ezért nagyobb biztonságban járták a falvakat a téli és kora tavaszi időszakban. Ennek ellenére sokszor szinte „bennragadtak" Andocson: 1652-ben Welcznovsky arról tudósított, hogy a Balaton-melléki plébániákon már két éve nem jártak, és a Kapós mentiek is üzentek: jobb, ha nem jönnek a török dühe és a parasztok szétszéledése miatt. Báténál a törökök karóbahúzás terhe mellett megtiltották a Kapóson való átkelést, holott korábban a pécsi és a veszprémi egyházmegyékből ötszázan is összejöttek a jezsuiták látogatásakor.

133 A portyák és a közbiztonság teljes hiánya miatt a falvak lakói gyakran széledtek szét, költöztek nagyobb településekre vagy védettebb helyekre.

134 1669-ben Andocs lakossága is kénytelen volt biztonságosabb helyre húzódni a dúlások elől.

135 A jezsuitáknak ugyanakkor komoly népességmegtartó erejük volt, ennek felismerése állhatott a tö126 LA 1644. ARSI Austr. vol. 139. pag. 290-291. 127 LA 1658. ARSI Austr. vol. 142. fol. 54v. 128 LA 1659. ARSI Austr. vol. 142. fol. 99r. 129 LA1671.ÖNB Cod. 12068. pag. 114. 130 LA 1673. ÖNB Cod. 12070. pag. 107. 131 ELTE EKK Ab vol. 119. pag. 49-50. 132 LA 1658. ARSI Austr. vol. 142. fol. 54v.; LA 1662. ARSI Austr. vol. 142. fol. 154r.; MOL E 152 Irregestrata, Collegium Tyrnaviense 6. tétel, N° 105. 133 MOL E 152 Regestrata, Collegium Jauriense fasc. 2. N° 37. fol. 45rv., 54rv.; LA 1669. ÖNB Cod. 12066. pag. 22. 134 Ezekről a folyamatokról jó áttekintés: MAKSAY FERENC: A dunántúli településrendszer a 17-18. század fordulójáig. A Magyar Tudományos Akadémia Veszprémi Akadémiai Bizottságának Értesítője II. A Dunántúl településtörténete, 1. (1686-1768). A székesfehérvári településtörténeti konferencia anyaga (1975. május 16-27). Veszprém, 1976. 43-59. 135 LA 1669. ÖNB Cod. 12066. pag. 22.