Levéltári Közlemények, 71. (2000)

Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - VISSZAEMLÉKEZÉS - Borsa Iván: Emlékezések : 60 év levéltárban / 233–266. o.

Borsa Iván: Emlékezések (60 év levéltárban) 249 A Közoktatásügyi Minisztérium jóváhagyása nem volt vitás. — Sokat tanultam viszont a Külkereskedelmi Minisztériumban, ahová egy főosztályvezető hívott meg újabb információkra lévén szüksége. Munkatársaival fogadott és azzal kezdte, hogy ez elgondolás kész csempészés és ehhez nem tud hozzájárulni. Kérdésemre, hogy mi adja ennek a konstrukciónak csempészet jellegét, megtudtam, hogy gép és nyersanyag jön be vám megfizetése nélkül. Végül olyan megoldás született, hogy a kapott gépek árának ellenértékéhez hozzáadjuk a vám értékét és az egész exportnak a Kultúra külkereskedelmi vállalat útján kell bonyolódnia. Ez azt jelentette, hogy az Országos Levéltár csak ez összeg lefutása után kapja meg a dollárbevétel ellenértékét forintban. — A Belügyminisztérium álláspontja rövid volt és világos. Nincs kifogása az akció ellen, ha a filmek ellenőrzését olyan személy végzi, akit ők javasolnak erre a feladatra. Ezt a feltételt vállaltam. Az ellenőrzött filmek általa zárt páncélszekrénybe, majd szállításkor a külkereskedelmi vállalat által biztosított ládákba került megfelelően lezárva. Ha jól emlékszem, ezután az előkészítés után értesítettük saját elgondolásunkról a mormon egyház genealógiai társaságát. 1957 tavaszán volt Zágrábban a Nemzetközi Levéltári Kerekasztal-konferencia, amelyen Szedő Antallal ketten vettünk részt. Otttartózkodásunk alatt érkezett a minket helyettesítő Baraczka István értesítése, hogy Bécsen átjöjjünk haza, mert Bécsben tartózkodik a genealógiai társaság vezető embere, aki velünk szeretne tárgyalni. (Baraczka a Külügyminisztérium útján mindent elintézett, s a nagykövetség is tudott rólunk, amikor felkerestük őket napidíjunk ügyében.) E tárgyalást követően, de már csak 1957 nyarán jelentkeztek azzal a kéréssel, hogy állandó európai megbízottuk és egy amerikai központi illetékes vezető szeretne meglátogatni bennünket. Ennek nem volt akadálya. A megbeszélésünk során felajánlottuk, hogy a megbeszélésen elhangzottaknak megfelelően szerződéstervezetet küldünk nekik aláírva s az egyik példányt aláírva küldjék vissza. Ezt követően hosszú csend után levél érkezett, hogy az első gépküldeményt mikor adták fel a KULTÚRA vállalat címére. Az akció simán, minden fennakadás nélkül zajlott le. Pontosabban egyetlen probléma volt csak az első ládaszállítmánnyal. Néhány héttel a feladás után aggódó hangú levél érkezett Salt Laké City-ből, hogy a láda még mindig nem érkezett meg. Kérésünkre a KULTÚRA reklamált és kiderült, hogy a láda New Yorkban van a kikötői vámhivatalban, ahol „szakértők" vizsgálják a filmeket. Már az Országos levéltár mikrofilmezési osztályának vezetője voltam, amikor a gépek megérkeztek és megszületett Európa akkor legjobban felszerelt levéltári mikrofilmező műhelye, s az anyakönyveken kívül még országos összeírások és nemességigazolási helytartótanácsi iratok is filmre kerültek. Az Országos Levéltárban a legnagyobb kutatóforgalma — mióta korlátozása megszűnt — az egyházi anyakönyveknek van. Ebben a szervezési munkában nagy segítség volt M. Román Éva. Két nehéz eset A LOK-ra az első két évben két súlyos „nyomás" nehezedett. Az egyik a Munkásmozgalmi Intézet archívum-alapítási törekvése. Az Országos Levéltárból és a megyei levéltárakban kívántak egyes levéltári fondokból kiemelni és saját archívumuk állományába sorolni olyan iratokat, amelyek főleg a Tanácsköztársaságra, a két háború közti évek kommunista és szociáldemokrata párt- és szakszervezeteire tartalmaztak adatokat. A „nyomás" okozta rossz lelkiismeretemen úgy próbáltam segíteni, hogy a kiválogatott