Levéltári Közlemények, 71. (2000)

Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - VISSZAEMLÉKEZÉS - Borsa Iván: Emlékezések : 60 év levéltárban / 233–266. o.

Borsa Iván: Emlékezések (60 év levéltárban) 247 Ekkor a LOK már tagja volt a Nemzetközi Levéltári Tanácsnak, amely III. kong­resszusát az év szeptemberében Firenzében tartotta. Ez lett volna az első eset, hogy részt veszünk ilyen kongresszuson. Három személy kiutazására kértem és kaptunk lehető­séget, hozzászámítva néhány napos római szakmai kapcsolatfelvételt. Ezt a kiutazási lehetőséget be is építették évi költségvetésünkbe (külön kérés nélkül). A jubileumi ülésen meghívott volt a Nemzetközi Levéltári Tanács elnöke meg va­lamennyi akkori szomszédország és az európai, szocialistának mondott országok levél­tári igazgatósága, illetve nemzeti levéltárának vezetője. Valamennyi meghívott, illetve képviselője megjelent, az Elnöki Tanácsot a tanács titkára képviselte, aki ez alkalommal kormánykitüntetéseket adott át. Ez volt az első alkalom, hogy a keleti „tábor" le­véltárosai összejöttek, ráadásul még két „nyugati" levéltáros is jelen volt. Ezt a szovjet levéltári főigazgatóság helyettes vezetője egy tolmácsolt beszélgetés alkalmával méltá­nyolta és kezdeményezésemet merésznek minősítette, majd a közérthető „malagyec" ki­fejezéssel lapítgatta felső karomat. így lettem merész anélkül, hogy erre gondoltam volna. Ember Győzővel és Szedő Antallal együtt utaztunk Firenzébe és vettünk aktív részt a kongresszuson. Ha jól tudom, ez volt az első és egyben utolsó olyan nemzetközi le­véltári kongresszus, ahol mind a három hivatalos magyar küldött a plenáris ülésen hoz­zászólt a témákhoz. így kezdődött szereplésünk a Nemzetközi Levéltári Tanácsban. A kongresszus után Rómába utaztunk, ahol felvettük a kapcsolatot az állami levéltárak főigazgatóságával és a vatikáni levéltárral. Innen hazatérve azzal fogadtak, hogy jugoszláv kormánydelegáció érkezett, és a pá­rizsi békeszerződésre épített, és még 1948-ban benyújtott könyvtári, levéltári és múze­umi igényeikről kívánnak tárgyalni. A delegáció vezetője Bogdanov zágrábi egyetemi tanár, a magyar delegációé Fülep Ferenc, a Népművelési Minisztérium múzeumi fő­osztályának vezetője volt. Mindkét delegációban a három terület egy vagy két szakértő­jén kívül a magyar delegációban volt egy nemzetközi jogász és a Külügyminisztérium­nak egy megfigyelője. Magyar levéltáros a megalakuláskor Baraczka István volt, majd Ember Győzővel ketten voltunk. — A Külügyminisztérium képviselője azt a kormány­álláspontot közölte, hogy mindenképpen meg kell egyezni, hogy mit adunk át és mit nem, az a mi dolgunk. — A két delegáció több ülést tartott minden eredmény nélkül. Az utolsó ülés október 23-án délután volt. A jugoszláv delegáció másnap búcsú nélkül elutazott. A jugoszláv igények kielégítéséről alább még lesz szó. Nemzetközi kapcsolatok Tudni kell, hogy a magyar levéltárak nemzetközi kapcsolatai ezekben az években voltak mélyponton. 1949. május elseje volt az a határidő, ameddig külföldi magyar kulturális intézményeknél szolgálatot teljesítő közalkalmazottnak haza kellett jönnie, mert aki ed­dig nem jelentkezett, állását elvesztette. Ennek eredményeképpen a Bécsben szolgálatot teljesítő két polgári levéltári delegátus: Paulinyi Oszkár és Sashegyi Oszkár határidő előtt hazajött és jelentkezett az Országos Levéltárban. Pásztor Lajos feleségével Rómá­ban maradt. A Kriegsarchiv-ba delegált Moravek alezredes azonban helyén maradt, mert minisztériuma őt nem szólította fel hazatérésre. Ekkor Moravek volt a magyar néphadseregnek egyetlen olyan aktív tisztje, aki katonai szolgálatát még az osztrák-ma­gyar közös hadseregben kezdte. Moravek külön felkérés nélkül vállalta, hogy egyes ha-

Next

/
Oldalképek
Tartalom