Levéltári Közlemények, 71. (2000)

Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - MÓDSZERTAN – LEVÉLTÁRI ISMERTETŐ - Koltai András: A Batthyány család körmendi központi levéltárának kutatástörténete / 207–231. o.

Koltai András: A Batthyány család körmendi központi levéltárának kutatástörténete 219 böngészkedés kapcsán örömmel emlékezünk meg a legszorgalmasabb körmendi kutatóról, akit igaz tisztelettel üdvözlünk."

65 VI. Iványi Béla körmendi működése Nagyot változtak tehát a körülmények a körmendi levéltarban azóta, hogy 1802-ben Batthyány-Strattmann Lajos herceg elutasította Kovachich Marton Györgyöt. 1916-ban az újdonsült herceg, Batthyány-Strattmann László (a szent életű orvos) már arra is hajlandó volt, hogy Beythe István egy prédikációjának kéziratát Szily Kálmán kérésére kikölcsönözze az Akadémiai Könyvtárnak.

66 Mégis új korszakot jelentett a Batthyánylevéltár történetében Iványi Béla munkássága, aki 1938-tól működött Körmenden levéltárosként, és első volt ezen a poszton, aki komoly történészi tudással rendelkezett. Iványi Béla 1878-ban született, majd a jogi egyetem elvégzése után 1903-tól az Országos Levéltár tisztviselője lett, mint a törvényhatósági levéltárak felügyelője. 1915-ben a debreceni, majd 1927-től a szegedi egyetem jogtörténeti katedrájára kapott kinevezést. Alihoz a „történész levéltáros nemzedékhez tartozott, amelynek még közvetlen és nagy élménye az évszázadokon át elzárt, hozzáférhetetlen források ... szédítő bőségű feltárulása volt" — írta róla halálakor Vörös Károly. „A csodálkozó öröm és a szenvedélyes érdeklődés: a feltárulkozó források élményében felnőtt generáció e jellegzetes magatartásánakjegyében tette közzé nagyszámú forráspublikációját és levéltári ismertetését".

67 Iványi 1938-ban, 60 éves korában, akadémikusként ment nyugdíjba a szegedi egyetemről. Vonyarcvashegyi villájába költözött, de emellett elvállalta a szomszédos keszthelyi Festetich-levéltár és főként az onnét majd 80 km-re található körmendi Batthyánylevéltár gondozását is. Iványi körmendi tevékenységében az volt az újszerű, hogy az addigi levéltárosokkal szemben ő nemcsak az iratok megőrzését, hanem publikálásukat is fontosnak tartotta. Első körmendi iratokat, méghozzá magyar nyelvemlékeket közlő közleménye 1941-ben jelent meg a Magyar Nyelv hasábjain,

68 majd 1943-ban publikálta azokat a Zrínyi-leveleket, amelyeket harminc évvel korábban már Takáts Sándor is használt, de egészében sohasem adott közre.

69 Ezek mellett Iványi Béla 1942-től egy külön vállalkozásba is belekezdett: Körmendi Füzetek címen egy évente két füzetből álló forrásközlő sorozatot bocsátott útjára. „A Körmendi Füzetek elindításával forráskiadvány sorozatban részint ismertetjük, részint pedig közkinccsé tesszük a körmendi nagyhírű levéltár anyagát. [...] Ezen főcél mellett pedig mellékcélként lebeg előttünk, hogy a jövő monográfusa számára a Batthyány nemzetség és Körmend város történetének megírásához elvégezzük az előkészítő részletmunkálatokat" — írta Iványi Béla a sorozat bevezetőjében. Az első szám a sorozat 5 Magyar Piarista Rendtartomány Központi Levéltára, Takáts Sándor hagyatéka [V 392. doboz, 28. cs.]. 66 SZILY KÁLMÁN: Egy régi magyar prédikáczió. MNy, 12. (1916) 4-7. 67 VÖRÖS KÁROLY: Iványi Béla. LK, 35. (1964) 141-142. L. még: DEGRÉ ALAJOS: Iványi Béla. Vasi Szemle, 18. (1964) 295-296. Szegedi egyetemi almanach 1921-1970. Szeged, 1971. 28-29. Munkássága részletes bibliográfiával és kéziratainak jegyzékével: IVÁNYI BÉLA: A magyar könyvkultúra múltjából. S. a. r.: HERNER János-MONOK ISTVÁN. Szeged, 1983. (Adattár, 11) 589-596. (a továbbiakban: IVÁNYI B.: Könyvkultúra, i. m.) 68 IVÁNYI BÉLA: Magyar nyelvemlékek a herceg Batthyány család körmendi levéltárában. MNy, 37. (1941) 200-206., 275-283., 350-356. 69 IVÁNYI BÉLA: A két Zrínyi Miklós körmendi levelei. Bp., 1943 (Új Magyar Levelestár).