Levéltári Közlemények, 71. (2000)
Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - MÓDSZERTAN – LEVÉLTÁRI ISMERTETŐ - Koltai András: A Batthyány család körmendi központi levéltárának kutatástörténete / 207–231. o.
208 Módszertan -Levéltári ismertető Batthyányak családjuk legfontosabbnak tartott értékeit, köztük a jogbiztosító iratokat tartalmazó családi levéltárat is. 1 A levéltárról már a 16. században is készültek összeírások, de nem a teljes állományról átfogóan és főként nem rendezéssel összekötve, hanem csak ötletszerűen, alkalmi célokra, például egy-egy birtokjog bizonyítására vagy osztálytételkor. 2 Valószínűleg magukat az okleveleket sem valamely módszeresen kialakított rend szerint tárolták. Legalábbis ez derül ki abból, ahogyan 1631/1632-ben Batthyány II. Ferenc özvegye, Lobkovicz Poppel Éva rendezte a levéltárat. A nagyasszony ugyanis mindenekelőtt nem a szakszerűséget vagy az alaposságot tartotta szeme előtt, hanem inkább a biztonságot és a „titokvédelmet", amikor a levéltárrendezést egyik megbízható familiárisának, Beké Zsigmond deáknak segítségével, mindössze egy éjszaka alatt végezte el. Erről később így számolt be fiának, Batthyány Ádámnak: „nem akartam mással, hanem Horvát Bálint urammal hanyatnj, de nem akarta, modván azt, hogy eö minemö fey fájó, lehetetlen eö tüle hogy edgyüwe szedgye ükét; ugy kezdettem osztan [Beké] Sighmond Deákkal hozzá ey eiiel, de ot senkj csak egy lélek sem volt teöb, Hanem I[ste]n volt jelen, s azon kivül csak én magam s Sighmond Deák; eö véle szedettem öszveö az Leveleket s rendbe[n] csináltattam; ugy hogy a kik Látták annak utánna, minden ember azt monta, jol es emberöl vannak öszve rakva". 3 Az utóbbi állítás azonban legfeljebb a külső elrendezésre, nem pedig a belső levéltári rendre volt érvényes. A levéltár tartalmáról ugyanis aligha lehetett bárkinek is alaposabb ismerete, mert az iratokba biztonsági okokból még a leghűségesebb familiárisok is csak ritkán kaphattak betekintést. A Batthyány család ugyanis joggal félhetett attól, hogy a levéltárból birtokjogaikat vagy anyagi érdekeiket sértő iratok kerülhetnek elő. Ezenfelül pedig a terjedelmes levéltárat nem is lehetett egy éjszaka alatt rendezni, és az iratokhoz bizonyosan nem készült lajstrom sem. így aztán az akkor már valószínűleg kilenc vagy tíz ládára terjedő levéltárban nem volt könnyű megtalálni egy-egy oklevelet. Nem csoda, hogy miután 1632-ben Batthyány II. Ferenc fia, az akkor 23 éves Ádám átvette anyjától Németújvár várát és azzal együtt a családi levéltárat is, több fontos iratot sehogyan sem tudott megtalálni. Mivel az özvegy és fia között a kapcsolat egyébként sem volt felhőtlen, Batthyány Ádám 1634-ben 1 A Batthyány család 17. századi rezidenciáiról: KOLTAI ANDRÁS: Batthyány Ádám és udvara 1625-1659. Bp., 1999 (doktori disszertáció, pdMormátumban: http://www.piar.hu/archivum/batthyany ), 66-69. 2 IVÁNYI BÉLA: Gróf Batthyány Ádám, a levéltár rendező. Levéltári Közlemények (= LK), 20-23. (1942-1945). 290-309. (a továbbiakban: IvÁNYl B.: Batthány Ádám, i. m.) 291-292. Lobkovicz Poppel Éva levele Batthyány Ádámnak, Dobra, 1634. okt. 19.: „lm küttem én orvosságot". Lobkowitz Poppel Éva levelezése 1622-1644 [recte: 1622-1641]. S. a. r., bev.: KINCSES KATALIN. Bp., 1993. (Régi Magyar Történelmi Források, 3) 163, n° 39. (a továbbiakban: „lm küttem én orvosságot", i. m. Az esemény időpontjáról Poppel Éva id. levelében csak annyit írt, hogy az „octávakor" történt, továbbá még Horváth Bálintnak, Batthyány Ferenc magánserege főkapitányának életében. Horváth 1632/1633-ban halt meg (Magyar Országos Levéltár [= MOL], P 1322 Batthyány család körmendi központi igazgatósága [= P 1322], Földesúri famíliára vonatkozó iratok, n° 327/a. Vö. VARGA J. JÁNOS: Szervitorok katonai szolgálata a XVIXVII. századi dunántúli nagybirtokon. Bp., 1981.16 [Értekezések a történeti tudományok köréből [= ÉTTK], új sorozat, 94] [a továbbiakban: VARGA J. J.-.Szervitorok, i. m.]). Valószínű tehát, hogy a rendezés 1631/1632ben történt, méghozzá 1632 nyara előtt, amikor Poppel Éva és Batthyány Ádám megyezése szerint Németújvár teljesen az utóbbi birtokába került (ZlMÁNYl VERA: A rohonc-szalónaki uradalom jobbágysága a XVI-XVII. században. Bp., 1968, 20. [a továbbiakban: ZlMÁNYl V.: Rohonc-Szalónak, i. m.]) — Beké Zsigmondról: KOLTAlA.:i. m. 64.