Levéltári Közlemények, 71. (2000)
Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Szakály Orsolya: Hadiipar és nemesi vállakozás : a Vay Miklós-féle salétromtársaság, 1798–1856 / 129–165. o.
150 Forrásközlések A salétromtermelés a beköszöntő békeévekben háttérbe szorult, sok kedvezményét elvesztette. Vay különösen 1819-től kezdte érezni ennek hátrányait. 1823 végén határozta el, hogy a Colloredo helyét átvevő Lajos főherceghez fordul. Ez adott okot az 1823 decemberében kelt Vay-levélre. Saját érdekében, de a birodalom hasznát hangoztatva azt szeretette volna elérni, hogy a közben mélyre süllyedt salétromfelvásárlási ár helyett az eredeti, 1798. évi szerződése értelmében továbbra is 30 forintot kapjon a tisztább lőporalapanyag mázsájáért, csak most már váltóforintban. Úgy gondolta, hogy a gabonatermesztéstől 1817 után egyre jobban elforduló parasztság megnyerésére ez lenne a legjobb pillanat. Azzal érvelt, hogy salétromra, illetve lőporra nemcsak a hadseregnek, de a bányászatnak és egyéb iparágaknak is szüksége van. Az ezt kibontó elaborátumát Vay maga szerette volna az uralkodó és Lajos főherceg elé terjeszteni, de egészségi állapota megakadályozta ebben. A számadáskönyvekből úgy tűnik, hogy a salétrom-vállalkozás 1819 és 1827 között évi átlag 25 000 forint körüli hasznot hozott. 94 Kiss főinspektor még a helységek és földesurak nevét is felsorolta, akikkel az adminisztráció 1827-ben szerződésben állt. A föld használatáért a földesúrnak a salétrom mázsája után változatlanul 36 krajcár terrágium járt. Mikepércsen kívül az összes településen folyt már Vay salétromfelügyelősége előtt is salétromtermelés. 95 Nem meglepő, hogy nem bővült a salétromos falvak névsora, hiszen a mesterséges salétromkészítés hatékonyabbnak bizonyult. Vay báró 1824 májusában bekövetkezett halála után elsőszülött fia és örököse, ifjabb Vay Miklós vette át a salétrom-adminisztrációt. Később egy dátumozatlan kis írásában ő is összefoglalta a családi salétrom-vállalkozás történetét saját fiai okulására. 96 A családi üzem további sorsa ebből az írásból ismerhető meg. E szerint 1824-ben, a vállalat átvételekor az üzemet 100 000 forintra értékelték. A debreceni telep felújítására a Vay fiú ekkor 70 000 forintot költött. A vállalkozás haszonnal folyt, különösen miután Lajos főherceg jóvoltából Vay 30 000 forint kamatmentes hitelhez jutott. Kiss főinspektor halála után, 1831-ben a Vay-fiúk korábbi nevelője, Váradi Szabó János vette át az üzemek tényleges irányítását. 97 1848 tavaszán az ifjabb Vay szerződést kötött az új magyar kormánnyal, és ennek értelmében szállította a salétromot a honvédseregnek egészen a szabadságharc bukásáig. A honvédsereg nagy részét innen látták el lőporral. Ifjabb Vayt ezért később sem vonták kérdőre, emiatt bántódása nem esett. A tulajdonos akkor döntött salétromvállalkozása felszámolása mellett, amikor az 1850-es évek közepén hírek érkeztek, hogy a salétrom-vállalkozásokat egységesítik. Ennek a tervnek a Vay-monopólium is 94 Az 1823. évet követő időszakra: Salétrom administráció számadáskönyvei, 1823-1858. (ténylegesen 1857, nem folyamatos). Sárospatak. Kii II. 6. 95 Főinspectoralis Relatio, 96 IFJABB BÁRÓ VAY MKLÓS: A családi salétrom-vállalkozás rövid története, 1802-1856. Hely és év nélkül. Salétrom administratio, 1742-1857. E-I 6. Sárospatak. Kii I. 7/a. Ez a datálatlan dokumentum a címből is láthatóan 1856 utánról származik. 97 Gyász-ünnepély mely néhai Váradi Szabó János ur végtisztességtételeül tartatott Decemberben Március 14. napján 1864. Debrecen, 1864. Benne: Halotti beszéd melyet néhai Váradi Szabó János ur végtisztességtétele alkalmából elmondott a debreceni reform, egyház kistemplomában 1864-ik Március 14én Révész Bálint a debreceni reform, egyház egyik lelkipásztora. 11-24, illetve LENGYEL IMRE: Váradi Szabó János (1783-1864). A munkaoktatás egyik úttörője. Könyv és Könyvtár X. Debrecen, 1975. 85-127.
