Levéltári Közlemények, 71. (2000)
Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Szakály Orsolya: Hadiipar és nemesi vállakozás : a Vay Miklós-féle salétromtársaság, 1798–1856 / 129–165. o.
Szakály Orsolya: Hadiipar és nemesi vállalkozás 147 tett, de még a tizedére csökkentett vállalását (a 2500 mázsát) sem volt képes addig teljesíteni, Colloredo szerint ez a publikáció félrevezetné az olvasókat, mert a Vay-féle tevékenységben semmi kiemelkedően hasznos nincsen. Colloredo véleményét továbbította a Haditanács a cseh-osztrák kancelláriának is. Az Archív für Geography und Statistik, amely 1801-től 1804-ig jelent meg, így lett szegényebb a magyar salétromtermelés ismertetésével. A lap, amely Calcuttától Washingtonig, Afrikától Svédországig figyelemmel kísérte a világ híreit, Magyarországról csupán kevés írást közölt, a Habsburg-birodalom e része csupán a teljes monarchia különböző szempontú elemzésekor került szóba. A bécsi Hadilevéltárban mellékletként megmaradt írásában a báró hazafias áldozatként ünnepelte azt a tényt, hogy salétromát nem külföldön adta el. Salétrom-vállalkozását három szempontból tekintette áldásosnak: a lőporalapanyagért kiadott pénz a birodalomban maradt, megélhetési lehetőséget teremtett sokaknak, és egy eddig kihasználatlan természeti kincset hasznosított. Saját szerepét úttörőnek tekintette a salétromiparban. Az esetleges vádakkal szemben pedig, hogy túl drágán termelt, azt hozta fel ellenérvként, hogy egy vállalkozás beindítása mindig nagyobb kölségekkel jár. Tetemes áldozatnak tartotta, hogy a sokkal jövedelmezőbb export helyett (Hamburgban tudomása szerint a kétszer eresztett salétrom 85 forintért kelt el) az állam és hazája javát szem előtt tartva a hadseregnek adta át salétromát. Azt sajnos elfelejtette megemlíteni, hogy háborús időkben nem is szállíthatott volna külföldre. A Vay-féle salétrom-adminisztráció által előállított salétrommennyiségekről pontosabb képet nyerhetünk Vay Miklós egy újabb, 1803 februárjában a Főhadszerhivatalhoz benyújtott kérvényéből. A báró ismét az exportjogára hivatkozva kért kedvezményeket. Saját kimutatása szerint az első évben (1801. március 1-jéig) 2010 mázsát, a másodikban (1802. március 1-jéig) 1735 mázsát, a harmadikban (1803. március 1-jéig) megint kb. 2000 mázsát adott be. Úgy gondolta, a többletmennyiséggel a kincstár rengeteget nyert, neki viszont a salétrom-vállalkozás az első három év alatt 40 000 forint veszteséget hozott. A veszteséggel megegyező összegben igényelt kártalanítást, a jövőben pedig, a pénzromlás miatt, mázsánként 10 forinttal többet kért. Remélte, hogy a kincstár egy ilyen hasznos társaságot nem hagy tönkremenni. 84 Vay ezen kérelmét nem koronázta siker. Az 1800-as évek elején a pénzromlással párhuzamosan óvatos salétrom ár korrekciókra került sor. A felvásárlási ár azonban nem követte a pénz értékvesztését, és a pa84 Alsó-Zsolca, 1803. február 10. ÖStA KA HKR Aktén 1803, 2/75.2. Mellékletként Vay kimutatása a Nagykállóból és Debrecenből Kassára szállított kétszer eresztett salétromról. Az átvételi elismervények alapján (Alsó-Zsolca, 1803. febr. 11.). 1800 . március 1.—1801 február vege — 2010 mázsa 17 font, 1801. március 1 .-1802 február vége - 1735 mázsa 36 font, (Vay megjegyzése: a rendkívüli esőzések miatt ilyen kevés) 1802. március 1.-1803. január 24. - 2008 mázsa 6. font, (Vay megjegyzése: ebből 1508 mázsa 6 fontot már beszállítottak, 500 mázsa még feldolgozás alatt áll, de február végéig beszállítják) így a három évi termelés: 5753 mázsa 59 font. Schwartner Márton úgy tudta, hogy Magyarországról 1802-ben összesen 6784 mázsa salétromot szállítottak Ausztriába. SCHWARTNER, MARTIN: i. m. I. kötet: 266. Ezt tévesen értelmezte Szathmáry János, aki úgy vélte, hogy ez Vay Miklós termelése volt az évben. Vö. SZATHMÁRY L.: i. m. 417.
