Levéltári Közlemények, 71. (2000)

Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Szakály Orsolya: Hadiipar és nemesi vállakozás : a Vay Miklós-féle salétromtársaság, 1798–1856 / 129–165. o.

Szakály Orsolya: Hadiipar és nemesi vállalkozás 143 Fontos kitétel, hogy az oly sokszor hangoztatott 30 forint mázsánkénti ár csupán a jobb minőségű kétszer eresztett salétromra vonatkozik. Az egyszer eresztett salétrom mázsája csak 27 forint 30 krajcárt kóstált. A Főhadszerhivatal azt a biztosítékot is belevette ebbe a pontba, hogy ha Vay az egyik évben csupán 2000 mázsát képes teljesíteni, akkor a következő évben 3000 mázsára vonatkozik a legalacsonyabb ár. A hivatal gondoskodott arról is, hogy a szerződés kimondja: Vay háborús időkben egyáltalán nem szállíthat külföldre, sőt békeidőben is joga van a hadseregnek a salétromtöbbletet a progresszív ártábla szerint magának követelni. Vay viszont biztosítékot kapott, hogy az általa háborús időben termelt teljes salétrommennyiséget a átveszi kincstár. A hivatal a szerződésben külön kikötötte a vállalkozás folyamatos fejlesztését.

61 A kincstárihoz kapcsolódó magánszerződés szerint Vay Miklós 1800 elején 30 000 forintot adott át készpénzben a de Paullyaknak. A maradék 25 000 forintot két részletben fizette, felét (12 500 forintot) 1801 júliusában, másik felét ugyanazon év decemberében. Ehhez járult még az 1800. január l-jétől fizetendő 6%-os kamat. Késedelmes fizetés esetén a jogok visszaszálltak volna a korábbi adminisztrátorokra. A de Paullyak átadták Vaynak fennálló szerződéseiket. A tényleges átadásra az első részlet kifizetése után, 1800 elején kerül sor. A karámokról és a felszerelésről lajstrom készült, a salétromfőzőkkel is tudatni kellett a tulajodonosváltást.

62 A Vay-ügy még egy kisebb kört futott a pénzügyi és katonai kormányszerveknél. A báró, alighogy átvette a salétromfelügyelőséget, az Udvari Kamarán keresztül máris tiltakozott, hogy a Főhadszerhivatal működési körét a kallói kerületre szeretné korlátozni. A két évvel korábbi uralkodói privilégium értelmében ugyanis az öt határos vármegyében (Bereg, Ung, Zemplén, Borsod és Heves) is joga volt termelni. A katonai hivatallal pár hónappal korábban kötött szerződésben valóban nem mondott le ezen területek kiaknázásáról. Ezekről szó sem esett. Az Udvari Kamara Vaynak adott igazat, megjegyezve persze, hogy Vay 1798. évi privilégiuma csak a szabadban található nyerssalétromra vonatkozik.*

3 Az érintett vármegyék a budai kerülethez tartoztak. Colloredo nem késlekedett védelmébe venni a már ott ténykedő salétromosokat, és azt bizonygatta, hogy Vay beavatkozása tönkretenné őket. Sőt még az sem világos — tette hozzá —, hogy a báró valóban képes-e egyáltalán beváltani ígéreteit a kallói kerületben.

64 Saurau erre pontos kimutatást kért a budai salétrom-kerülethez tartozó vármegyék salétromtermeléséről. Az Udvari Kamara részéről az ügy előadója változatlanul Joseph Pergen gróf volt. Mire Colloredo elkészítette a részletes kimutatást,

65 az uralkodó már rég elfogadta a pénzügyi kormányszék érveit.

66 Vaynak tehát módja lett volna a kallói kerületen kívül is salétromot gyűjtetni, de nincs annak nyoma, hogy valaha is érvényesítette volna így megszerzett jogát. 61 Vay szerződése a Főhadszerhivatallal a kallói kerület salétrom-adminisztrációjára. Bécs, 1800. február 9. A két példányban készült szerződést Joseph Colloredo tüzérségi főigazgató és Vay Miklós írta alá. Sárospatak. Kii I. 7/a 2. Salétromadministratio, 1742-1857, ff. 38-41. 62 Hely és dátum néküli iratvázlat. ÖStA KA HKR Aktén 1799, 6-727 — Prot. 1799 I 2141-2142 (6240). Aláírt szerződéspéldányra nem bukkantam, meglepő módon a golopi levéltárban sincs nyoma. 63 Bécs, 1800. május 3. ÖStA KA HKR Prot 1800 I 826-827 (2844). 64 Bécs, 1800. június 7. ÖStA KA HKR Aktén 1800, 6-351 —Prot 180011053-1054 (3556). 65 Bécs, 1800. október 15. ÖStA KA HKR Aktén 1800, 6-681 — Prot 1800

11927-1928 (6498). 66 Bécs, 1800. augusztus 18. ÖStA KA HKR Aktén 1800, 6-598 — Prot 1800 11668 (5555).