Levéltári Közlemények, 70. (1999)

Levéltári Közlemények, 70. (1999) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK – TANULMÁNYOK - Guszarova, Tatjana: A sárosi követválasztás utójátéka az 1659. évi pozsonyi országgyűlésen / 3–22. o.

8 Közlemények ellen. A felső-magyarországi vármegyék ezekben az évtizedekben az országgyűléseken a vallási kérdésekben általában kemény, határozott álláspontot foglaltak el, a Habsburgok által támogatott, erősen terjedő ellenreformációval szemben.

32 A Sáros megyei nemeseknek komoly anyagi és társadalmi pozícióik voltak. A megyében több régi nemesi birtokos család élt: Dessewffyek, Péchyek, Keczerek, Bertóthyak, Dobayak, Uszok, Sándorok, Semseyek, Szinnyeyek, Szirmayak stb.

33 A 17. század elején emelkedtek fel a Sztankayak. Ők képezték a sárosi nemesi társadalom gerincét. Ha leszámítjuk a Rákóczikat, akiknek birtokában a 17. század derekán a megye 1/4 része volt, ők rendelkeztek a legjelentősebb vagyonokkal. Ezeknek a családoknak az ivadékai századokon keresztül fontos szerepet játszottak a megye politikai és társadalmi életében, tisztségeket viseltek a megyei önkormányzatban, politizáltak a országgyűléseken, funkcióik voltak a hadseregben és a védelmi rendszerben. A megye járásai, amelyeket a szolgabírák után neveztek el, évtizedeken keresztül viselték ugyanazokat a neveket: Berthóty, Dessewffy, Dobay, Keczer, Péchy, Sztankay, Sándor.

34 Mint „universitas", ez a megyei nemesi társadalom, elsősorban ezeknek a családoknak a vezetésével, komoly ellenálló erőt jelentett. így 1568-ban a sárosi közgyűlés halálbüntetés terhe alatt fegyverbe szólította a megye nemességét, hogy gátat vessenek az császári vértesek garázdálkodásainak. A nemesi felkelés győzelmet aratott a császáriak fölött.

35 Az a tény, hogy a Rákócziknak ezen a vidéken voltak birtokai, még jobban bonyolította a helyzetet, és bizonyos szempontból erősítette a helyi birtokos nemesség pozícióit, mind a Habsburgokkal, mind az erdélyiekkel szemben. A 17. század közepéig a protestánsok domináltak a megyében, bár nagyobb összeütközésekre nem került sor a katolikusokkal. Ilyen körülmények között egy katolikus, a jezsuiták szárnyai alatt, a bécsi udvarnál felnőtt arisztokrata ellenszenves, hideg fogadtatásra számíthatott volna a megyei nemesség részéről. Nem így történt. A protestáns megye, a megyei nemesség a soraiba fogadta Rákóczit és szorosan együttműködött vele. Erről tanúskodik az a napló, amelyet maga Rákóczi László vezetett 1653-tól 1658-ig.

36 A nagymihályi Bánffy Erzsébettel kötött házassága révén Rákóczi rokonságba került a helyi régi birtokos nemes családokkal, a Dessewffyekkel, a Péchyekkel. A komasági kapcsolatok a kört tovább bővítették a Berzeviczy, Ibrányi, Keczer, Segnyey, Semsey, Sztankay, Usz, Máriássy, Görgey családok irányába, a szomszédos megyék nemessége felé. Rákóczi rokonai, a megyei nemesség színe-java, nemcsak együtt mulattak a főispánjukkal, de együtt is dolgoztak: egyesek servitorként, mások megyei tisztviselőként. Gyakran előfordult, hogy Rákóczi rokonai, néha egyszersmind servitorai is, a vármegyei „universitas" tagjaiként töltötték be a megyei tisztségeket. Valószínűleg az első években kialakult bizonyos összhang a főispán és a megyei tisztikar között, legalábbis mindkét oldal hajlandó volt az együttműködésre. A választási közgyűlés után Bártfán 32 ZSILINSZKY M.: i. m. 2., 3. köt. KLANICZAY TIBOR: Zrínyi Miklós. Bp., 1964. PÉTER KATALIN: A magyar nyelvű politikai publicisztika kezdetei. Bp., 1973. PETKÓ BÉLA: Az 1655-i pozsonyi országgyűlés történetéhez. TT 1891. 171-176. 33 TÓTH SÁNDOR: Sáros vármegye monográfiája. 2. köt. Bp., 1912. 347-410. 34 Uo. 347-348. 35 POTEMKIN ÖDÖN: Sáros vármegye leírása statistikai, földrajzi, okirati és történelmi tekintetben. Pest, 1863.21. 36 Rákóczi László naplója. Közread.: HORN ILDIKÓ. Bp., 1990. (Magyar Hírmondó)