Levéltári Közlemények, 70. (1999)
Levéltári Közlemények, 70. (1999) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK – TANULMÁNYOK - Kulcsár Krisztina: II. József „udvari” utazása, 1764 / 39–77. o.
56 Közlemények hadgyakorlatokon, így ősszel esetleg arra is alkalma nyílt, hogy — anyja nem kis bánatára — még egy rövidebb utat tegyen. 109 A legnagyobb eltérés természetesen az udvari utazások pompája és kötött ceremóniája, valamint az inkognitóban tett utazások egyszerűsége között fedezhető fel. József feltehetően terhesnek érezte a nagyszámú kíséretet, ezért társuralkodóként kiadott rendelkezései között lefektette, hogy elkövetkező utazásai alkalmával kísérete inkább kisebb, mint nagyszámú lesz. 110 Ennek ellenére az 1767. évi előkészületeknél a három évvel korábbinál is nagyobb menetre, 13 kocsira kellett lovakat rendelniük és biztosítaniuk a helyi hatóságoknak. 111 Később általában kilenc kocsival vágtak neki az utazásnak, sőt az 1777. évi franciaországi — inkognitóban és immáron álnéven tett — útnál csak öt kocsival utaztak. 112 Az udvari ceremóniához tartoztak a díszkocsit kísérő lovasok és a postalegények, akik kürtszóval jelezték a menet érkezését. Velük később nem találkozunk, csak két lovas kísérte a kocsikat, egyikük név szerint említve a már ismerős Paul Hirschl volt. Egy másik, József számára terhes szokás volt a díszlövések leadása, amivel például a bányavárosok közelében köszöntötték. Amikor a Hofstaat elindult a Burgból, akkor kötelező etikett szerint udvari utazásoknál 30 ágyúlövést adtak le. Hasonlóan kellett eljárni azokon a településeken, ahol az udvar átutazott. Ahol nem volt katonaság, ott a polgárság gondoskodott a sortűzről. II. József mindezt megtiltotta, még a Magyar Kancellária is nyomatékosan utasította 1767-ben a hatóságokat, hogy tekintsenek el a lövésektől, sőt attól a bevett szokástól is, hogy ágyúgolyó helyett felfújt diszn óh ólyagot durrogtassanak. 113 Az alsó-magyarországi út alatt Józsefnek alkalma nyílt szembesülnie a rangjából fakadó kötelező ceremónia terheivel, valamint a birodalom hivatalnokainak és alattvalóinak lelkesedésével. Mindezt észlelhetjük a Wienerisches Diarium igen patetikus hangvételű hasábjaiból. Valószínűleg rendkívül terhes lehetett ez József számára, aki nem kedvelte a feltűnést. Ezért társuralkodóként az udvari utazásoknál egyébként kötelező etikett, ceremónia, társadalmi kötelezettségek vonatkozásában szigorú parancsot adott. Az inkognitó utazások szellemében megtiltotta a vármegyéknek, magisztrátusoknak és egyházi közösségeknek, hogy üdvözlő beszédeket tartsanak, ünnepélyesen fogadják, harangozással, díszlövésekkel vagy hasonló módon nyilvánítsak ki tiszteletüket. 114 De tilos volt a városok kivilágítása, zeneszó vagy bármiféle ünnepségek szervezése is. 115 1764-ben még minden helységben külön köszöntötték őket, szónoklatokat és üdvözlő beszédeket tartottak, és a felsorakozott városi és vármegyei nemesek és polgárok mellett a köznép is kíváncsian, tolakodva akarta megpillantani jövendő uralkodóját. 116 A későbbi utazásoknál az étkezések általában nem folytak ünnepélyes keretek között, sőt, a földesuraknak kimondottan tilos volt az akkor már német-római császár 109 József „utazási-mániájának" motivációira 1. PILLICH, WALTER: Kaiser Joseph II. in Linz. Historisches Jahrbuch der Stadt Linz, 1963. Linz, 1964. 129-150. 129. és MAY, W.: Die Reisen Kaiser Josephs II. Katalog Melk. 82. 110 KA HKR 1766 Apr. Nr. 317. 111 MOL A 14 (Ins. cons. bell.) 1767/76. fol. 236., ANT CGB XIX/2.1767. fol. 4. 112 HHStA Hofreisen 9. Konv. 2. fol. 26. 113 ZELLMANN, M.: i. m. 31., MOL A 35 (Conc. exp.) 1767. III. Nr. 87. 114 KA HKR 1772-77-1,1773-98,69. 115 HKA BAFasc. 80. roteNr. 209.1767. III. Nr. 31. fol. 15.1767 márc. 13. 116 MOL P 298 Nr. 2. A II. 12/1. fol. 339., WD 1764. Nr. 63.1764. aug. 8.
