Levéltári Közlemények, 70. (1999)

Levéltári Közlemények, 70. (1999) 1–2. - IN MEMORIAM - Szűcs László: Szinai Miklós (1918–1999) / 284–286. o.

286 In memóriám haza a Magyar Országos Levéltár Hungarica Gyűjteménye, a hazai történeti kutatások számára. Elismerést azonban nemcsak fegyelmezett, szorgalmas munkájával váltott ki, de figyelmet keltett eredeti gondolkodásával, problémafelvető képességével, főleg pedig emberi, megnyerő barátságosságával az osztrák levéltáros kollégák, történészek, egyetemi tanárok részéről is, a Bécsben jelentkező magyar kutatók körében pedig a fáradhatatlan segítőkészségével. Intenzív osztrák kapcsolataira jellemző, hogy évekkel hazarendelése után is ismételten meghívták Bécsbe, Linzbe, Granzba, Salzburgba egy-egy konferenciára, előadások tartására. Hazai és külföldi levéltári kutatásait számos forrásközlés, tanulmány, előadás formájában hasznosította. Munkásságával nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a Magyar Országos Levéltár a modern források közlésének irányadó, tudományos műhelyévé váljon, hogy a legújabbkori iratok közlése visszanyerje tudományos hitelét. Tanulmányaiban a Horthy-Bethlen-rendszer történetével, struktúrájával, Ausztria és Magyarország kapcsolataival, összehasonlító történetével (1867-1945), a munkáskultúra és az elitkultúra viszonyával, a nemzeti ellenállási mozgalmak (1934-1944) problematikájával, a magyar parasztság parlamenti képviseletével (1867-1990) és a politikai antiszemitizmus (1867-1990) történetével foglalkozott. Érett, ismert történészként szerezte meg 1985-ben a történettudományok kandidátusa tudományos minősítést, és 1992-ben megvédte a Horüiy-rendszer kezdetei: 19191922 c. nagydoktori disszertációját. Közel száz különböző terjedelmű, de egyformán értékes, gondolatokban gazdag publikációt jelentő munkássága, különösen a két világháború közötti korszakban tájékozódni kívánó érdeklődők és szakmabeliek számára egyaránt megkerülhetetlen eligazodás! pontot jelent. Az Országos Levéltár főlevéltárosaként ment nyugdíjba. Már mint nyugdíjas a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének külső munkatársaként, illetve az Eötvös Loránd Tudományegyetem Történelmi Segédtudományok Tanszékén címzetes egyetemi docensként tevékenykedett. Életének utolsó éveiben — mint ahogy ez valamennyiünkkel, idősödő emberekkel megesik — egyre erősebben foglalkoztatták annak a közösségnek a hagyományai, amelybe beleszületett. Az emlékek felelevenítésén túl, történészként is elmélyedt a magyarországi zsidó közösség múltjának, a magyar társadalom egészében vitt szerepének kutatásában. Az e téren végzett munkássága is értékesen egészíti ki a megélénkült, újkori zsidóságkutatás eredményeit — és a legújabb kori magyar történelem igazabb, pontosabb megértését. Számos előadása, amelyek kézirat formájában fennmaradtak, feltétlenül megérdemlik a közzétételt. Külön kis kötetben, vagy e folyóiratban való publikálásuk méltó hozzájárulás lenne a történész-levéltáros eszményét egy munkás élettel megvalósító kedves kollégánk, barátunk emlékének megörökítéséhez. Szűcs László