Levéltári Közlemények, 70. (1999)

Levéltári Közlemények, 70. (1999) 1–2. - IRODALOM - P. Szigetváry Éva: Lázár György: Szekfű Gyula követ és a moszkvai magyar követség jelentései, 1946–1948. Bp., 1998. / 239–242. o.

Irodalom 241 tudomásul vette a Mindszenty Józsefről kialakított elítélő szovjet véleményeket, legfeljebb arra hivatkozott, hogy a bíboros nézeteit a magyar katolikusok jelentős része nem osztja. Jelentéseiben elhatárolta magát Nagy Ferenctől is, közeledését a Nyugathoz katasztrofálisnak ítélte. Mindebben az említett kényszerpálya elfogadása mellett jelentős szerepe volt annak a körülménynek, hogy Moszkvában élvén, messze szakadt a magyarországi belpolitikai élettől, és időközben a külügyminiszter személye is változott. Ugyanakkor követként napi kapcsolatba került a szovjet politikai vezetőkkel, és a felgyorsuló követváltások során a különböző országok Moszkvába akkreditált baloldali, esetleg kommunista követeivel. Mindazonáltal rendszeresen kérte a családegyesítéseket, a hadifoglyok hazaengedését, írásban és név szerint várta a válaszokat a Szovjetunióba került betegekről, rokkantakról, volt munkszolgálatosokról, elhurcolt polgári személyekről, gyerekekről, nőkről. Ezekben az esetekben rendkívül határozott volt vezető beosztásokban levő vitapartnereivel szemben. Ellenérveik jogosságát, amely szerint a keresett magyarokat a németek is elvihettek — határozottan tagadta. Bethlen István kiszabadítása érdekében Molotovnak írt levelet; Bethlennének Sztálinhoz írt kérvényét is továbbította az egyik külügyminiszternek. Több ízben megkísérelte a magyar és a szovjet kölcsönös tudományos és kulturális kapcsolatok kiépítését. Igaz, e téren sem ért el számottevő eredményt, csupán azt, hogy magyar fiatalok kezdhettek tanulni a Szovjetunióban. A kisebbségek ügyéről Szekfű történeti távlatokban helyezve azt, az adott nemzetközi körülményeket, figyelembe véve gondolkodott és fontolgatta a teendő, illetőleg lehetséges lépéseket. Álljon itt ennek bizonyságául 1946. május 28-án írt jelentése: „Igen tisztelt Miniszter Úr! A Miniszterelnök úr és minisztertársai itteni látogatása óta újabb feladatként merült fel a romániai magyar kisebbség jogos panaszainak megismertetése az itteni különböző körökkel. A Miniszter úr előtt leginkább ismeretes okokból ezen a téren eddig jóformán semmi sem történhetett. Ideérkezésem óta szovjet és nem-szovjet körökkel való beszélgetések során mindenkor vázoltam a csehszlovákiai magyarság helyzetét, azonban a romániai magyarságot illetőleg utasításaim szerint eddig tartózkodónak kellett lennem. Az új helyzetben azonban Miniszter úr távirati utasítására a szovjet kormánynak, Lozovszkíj külügyminiszter-helyettes kezéhez átadtam a mellékelt memorandum szövegét, melynek bevezetésében megmagyarázom azt is, miért jövünk csak most a romániai magyarság panaszaival. Érdeklődtem ugyancsak egy távirati utasításra az iránt is, mennyiben lehetséges a szovjet körökre ugyanezen irányban más módon is hatást gyakorolni, kiderült azonban, hogy mai helyzetünkben csak hivatalos lépésekre vagyunk utalva. Megkíséreltem az itt akkreditált diplomaták között is terjeszteni a romániai magyar kisebbség helyzetéről szükséges tudnivalókat, ami azonban egyelőre nem sok eredménnyel járt. Legelsősorban azért, mert eddig állandóan hangoztattuk a Groza-kormánnyal való barátságunkat." Az iratokból felsejlik, hogy Szekfű érzékelte az USA és a Szovjetunió közötti feszültség felerősödését, a hidegháború veszedelmét. És e vonatkozásban is, amint ez