Levéltári Közlemények, 70. (1999)
Levéltári Közlemények, 70. (1999) 1–2. - IRODALOM - Fazekas Csaba: Csinálj hasonlót! Megjegyzések egy borsodi forráskiadvány-kísérlet kapcsán (Acta Archivistica) / 234–239. o.
236 Irodalom érteni, felhasználni tudók; felnőttek és fiatalok." Vagyis kimondja, hogy nem elsősorban a nagyközönséget igyekeznek célba venni, hiszen a forrásszövegeket — elsősorban az egykori írásképeket — nem vagy kevéssé ismerő olvasó aligha tudja elolvasni például a 19. század elején keletkezett kacskaringós kézírásokat, még ha igyekeztek is az olvashatóbbak közül válogatni. Van-e kedve, érdeklődése egy egyszerű olvasónak (még csak nem is amatőr történetírónak) a betűzgetés fáradalmas foglalatosságába fogni, hogy elolvasson egy forrást? Aligha, legalábbis sokan ezt bizonyosan nem teszik meg. Gondoljon mindenki arra, milyen érzésekkel fogott élete első levéltári dokumentumának megfejtésébe, ráadásul az Acta Archivistica-sorozat lapjain a fénymásolás sem tett jót az íráskép olvashatóságának. Szerencsésebb a helyzet a gépelt szövegek, illetve nyomtatványok közreadásával, amelyek jellegükből fakadóan könnyebben kibetűzhetőek, bár ezek jó része sem a nagyközönségnek, hanem hivatali használatra készült. A gyakran ugráló, láthatóan lestrapált hivatali írógépeken, sűrű sorokban, átütőpapírra kopogtatott, rövidítésekkel teli akták, átiratok némelyike legalább annyira próbára teheti az olvasót, mint egy múlt századi kézírásos fogalmazvány. Vagyis a nagyközönség esztétikai igényei aligha indokolnak egy efféle sorozatot, már csak a mennyiség miatt sem: ahhoz kevesebb dokumentum xeroxozása is elég lett volna. Akkor pedig induljunk ki abból, amit egyébként a történetírásunkban eddig napvilágot látott két jelentős forráskiadási útmutató is leszögez: a források kiadásának nem pusztán az a célja, hogy eredeti történelmi okiratok napvilágot lássanak, hozzáférhetővé váljanak. 3 Hanem az is, hogy a történeti kutatás, a szintézis számára adatokat, információkat tegyenek közzé, megalapozzák egy adott történeti korszak vagy probléma körültekintő feldolgozásának lehetőségét. Más szavakkal a dokumentum-közzétételnek nem csupán a gyönyörködtetés a célja, hanem a használat. A fakszimile-közlésnek persze megvan a maga fontossága és hasznossága, azonban kizárólag a fénymásolatok összetűzése érzésünk szerint közelebb áll a sokszorosítás, mint a forrásközlés fogalmához. A dokumentumot nem elég kiemelni a levéltárból és másolatokat készíteni arról, célszerű átírni, értelmezéssel, jegyzetekkel ellátni stb. Az eredeti fotómásolatának álláspontunk szerint nem lehet az elsődleges célja a forrás tartalmának közlése, annak jelentősége elsősorban illusztratív kell, hogy legyen. Kiegészít egy forráskiadványt vagy monográfiát, valóban segítséget nyújt abban, hogy a korfestő hatású kéziratokat eredeti formájában is élvezhessük. Szerepe tehát a fakszimile közlésnek legfeljebb járulékos lehet, a borsodi levéltár sorozatában ezzel szemben kizárólagossá vált. (Most nem kívánunk kitérni a vizuális — kétdimenziós, képi stb. — ábrázolások önálló publikációkként, pl. képeskönyvként való megjelentetésére. Ott ugyanis a képi funkció hordozza a történeti információt, ezért — természetesen ekkor is jegyzetekkel, magyarázatokkal, bevezető tanulmánnyal kísérve — ezek önálló kötetbe rendezésének van értelme. 4 Az Acta Archivistica sajtó alá rendezői azonban kizárólag írott dokumentumokra koncentrálnak, vagyis itt egészen más a helyzet.) 3 A Magyar Történelmi Társulat forráskiadási szabályzata. Melléklet a Századok 1920. évi folyamához. Bp., 1920; A Magyar Országgyűlési Emlékek sorozat 1607-1790 közti részének szerkesztési és forrásközlési szabályzata. Századok, 108. (1974) 2. sz. 436-475. 4 Ismét a teljesség igénye nélkül megjegyezzük, hogy az önálló képi forráspublikációnak is vannak szép példái történetírásunkban. Pl. Negyvennyolc a kortársak szemével. Szerk.: RÓZSA GYÖRGY-SPIRA GYÖRGY. Bp., é. n [1973]; Százhuszonöt kép. Az 1848-49-es forradalmak és szabadságharcok történetéből. Szerk.:
