Levéltári Közlemények, 70. (1999)

Levéltári Közlemények, 70. (1999) 1–2. - IRODALOM - Rácz György: Kiss Gábor–Tóth Endre–Zágorhidi Czigány Balázs: Savaria-Szombathely története a város alapításától 1526-ig. Szombathely, 1999 / 221–227. o.

Irodalom 225 nincs okunk kételkedni hitelében. István és Gizella házasságának jogi viszonylatával, a Sabariát is érintő hozomány kérdésével a magyar történetírás eddig nem foglalkozott. A monográfia egyik legérdekesebb, Kiss Gábor és Tóth Endre tollából való része az Árpád-kori Vasvár megyéjének rekonstruált középkori úthálózatáról, a határvármegye megszervezéséről és korai történetéről, a tudatos koncepció szerint megszerkesztett, mélységében tagolt nyugat-dunántúli gyepürendszer megrajzolásáról, a megye benépesítéséről és korai lakosságáról szóló fejezete. Az antik város magyar középkori kezdeteit ugyanis tágabb földrajzi környezetében — a megye déli részén vezető távolsági út körzetében, a gyepürendszerben, továbbá az észak-déli kereskedelmi út mentén — vázolja fel. Ezzel a várostörténeti kötet már a megye-, illetőleg régiótörténet irányába szélesedett, és ezáltal a térség legkorábbi történetének továbbiakban megkerülhetetlen alapművének számít. Kiváló kiindulópontot ad a későbbiekben elkészítendő megyemonográfia számára. A Zágorhidi Czigány Balázs által írt 13-15. századi püspöki mezővárossal foglalkozó részben is érvényesül a tágabb környezetbe való beillesztés koncepciója, ugyanakkor nem esik abba a régebben gyakran előforduló hibába, hogy az országos történet keretében tárgyalja a települést. A kötetnek ez a része is összefoglalja azokat a fontosabb eseményeket, amelyek Szombathelyhez kapcsolódnak. Mivel ez leginkább a tulajdonos győri püspökök személyével áll szoros kapcsolatban, így a középkori Szombathely története a jelentősebb győri püspökök bemutatásával és a szombathelyi várat érintő hadi események ismertetésével indul. Az áttekintés kitér olyan részletekre is, amelyek elkerülték a kutatók figyelmét (pl. a Kőszegiek viszonya a városhoz és a várhoz). Ezután a 13-14. századi városfejlődés értékelésével folytatódik: a megye más központi településeivel összehasonlítva mutatja be azt a folyamatot, amely során a püspöki faluból mezőváros lesz. Figyelemre méltó az értékelés eredménye: az egyházi kézben levő település hasonló pályát futott be, mint a királyi és magánbirtokokon kialakuló városok (Vasvár, Körmend, Sárvár, Kőszeg). A régebbi történetírás a püspöki városok esetében az egyházi birtokost olykor a fejlődés visszahúzóiként állította be. Ezzel szemben megtudjuk, hogy Szombathely kedvező jogi viszonyt tudott kialakítani a győri püspökkel, amelynek keretében magas fokú autonómiát élvezett; gazdaságában a kézművesség mellett a közvetítő és távolsági kereskedelem is fontos szerepet játszott. Az összegyűjtött adatok alátámasztották Kubinyi András centralitás-kutatásának korábbi eredményeit, amelyek szerint a 15. századi Szombathely a megyeszékhely, Vasvár után a megye második legjelentősebb központja és országos szinten is a legjelentősebb mezővárosok közé sorolható. Az egyházi és művelődési vonatkozásokat külön fejezet tárgyalja, ahol a város egyházi intézményeiről (a két plébánia, a ferences kolostor, az ispotály és a városi iskola) fennmaradt adatok is helyet kaptak. Az országos viszonylatban is bő 15. századi forrásanyag nemcsak a népes mezőváros tagolt társadalmának bemutatását engedte meg, hanem lehetőséget nyújtott arra is, hogy néhány szombathelyi származású egyházi személy részletesebb pályaképe is megrajzolható legyen. A szombathelyi uradalom néhány személyéről is részletes információkat olvashatunk. A monográfia utolsó fejezetét, a város történetével kapcsolatos, alapvető fontosságú vitás forrásadatok kritikájának és értelmezésének szentelték. A fejezet a megbízható ré-