Levéltári Közlemények, 70. (1999)

Levéltári Közlemények, 70. (1999) 1–2. - IRODALOM - Rácz György: Kiss Gábor–Tóth Endre–Zágorhidi Czigány Balázs: Savaria-Szombathely története a város alapításától 1526-ig. Szombathely, 1999 / 221–227. o.

222 Irodalom várostörténeti irodalomban. Tudományos eredményeinek számbavétele előtt tehát meg kell említenünk esztétikai értékeit: olyan szép könyvről van szó, amelyet öröm kézbe venni és lapozgatni, nézegetni olyanoknak is, akik a szövegét teljesen be sem tudják fogadni. A kötetet tipográfiai tervezése, igényes nyomdatechnikai megoldásai, a 174 szövegközi kép (alaprajzok, térképek, tárgyrajzok, kiváló minőségű fényképek), 35 melléklet (genealógiák, uralkodók évszámai, névsorok, táblázatok, forrásszövegek) a szöveget nemcsak illusztráló, hanem sok esetben új információval kiegészítő, magyarázó tudatos elhelyezései modern iskolai történelemtankönyvvé teszik. Tankönyv és forrásgyűjtemény (oklevélfényképek mellett azok magyarra fordított szövegei is megtalálhatók benne) mindazok számára, akiket érdekel a város múltja, megmaradt tárgyi és írott emlékei. A bizonyára nem olcsó kiállítás a monográfia-sorozat főszerkesztőjének, Feiszt Györgynek az érdeme. Savaria-Szombathelyt a magyar városok között egyedülállóvá teszi két történeti tény. Először is, a várost az ókorban alapították, másrészt ettől kezdve folyamatosan lakott volt. Szombathelyen kívül nincs még egy olyan magyarországi város vagy akár kisebb település sem, amelynek legkorábbi története hasonló címmel jelenhetne meg. Csak egy római város történetét lehet megírni ab űrbe condita, ahogyan ezt Livius is tette Rómával. A későbbiekben ugyanis a városokat kevésbé volt szokás alapítani, ehelyett a települések különböző városfejlesztő hatások — centrális földrajzi helyzet, kereskedelemben betöltött szerep, egyházi vagy uralkodói igazgatási központ stb. — következtében mintegy várossá váltak. Savaria alapítását több körülmény figyelembevételével Kr. u. 50-re tehetjük, amikor Claudius császár a stratégiai fontosságú Borostyánkő út mentén — talán egy korábbi katonai tábor helyén — coloniát hozott létre. Ez olyan települést jelentett, amelynek nemcsak tisztviselői, a magistratus, hanem a lakosság nagyobb része is római polgár volt. Ettől kezdve Savaria-Szombathely közel kétezer éves története egyedülálló Magyarországon, hisz ez az egyetlen város a Kárpátmedencében, amely a római alapítástól napjainkig lakott település. A lakosság kontinuitásának legfontosabb bizonyítéka a város szélén folyó patakról vett latin neve (Savaria), amely az ókortól a Karoling-koron keresztül — későlatin nyelvi változás során a 3. századtól többnyire Sabaria formában — adatoltan fennmaradt. Sabaria a 19. század végéig a város hivatalos neve, de az egyházi latinságban a mai napig él. Az ókori Savaria lakossága feltehetően nagyobb törés nélkül vészelhette át a népvándorlás korát, majd a 9. század után a frankok távozását és a magyar honfoglalást. „Természetesen ez a lakosság már a Karoling-korban sem tekinthető csak a vulgáris latin nyelvet beszélő népesség leszármazottjának, de az bizonyos, hogy az 5-10. században teljes és gyökeres népességcserére nem került sor, azaz a város soha nem néptelenedett el. Az új letelepülőknek a helyben élők tovább tudták adni a város nevét." (124.) Az élet folyamatosságának közvetlen jele az is, hogy a rómaiak és a keresztény sabariaiak temetőjébe temetkezett a lakosság megszakítás nélkül 1962-ig, amíg a szentmártoni köztemetőt be nem zárták. „Egy római temető ilyen folyamatos használata a középDuna-vidéki tartományokban egyedülálló..." (74.) Szombathelynek azonban az évszázadok során más magyarországi településekkel egyetemben több párhuzamosan használt neve is volt. A „hivatalos írásbeliség" Sabariája mellett a középkori köznyelvben a várost lakossága a tipikus magyar helynévadási