Levéltári Közlemények, 70. (1999)

Levéltári Közlemények, 70. (1999) 1–2. - MÁLYUSZ ELEMÉR (1898–1989) : MÁLYUSZ-EMLÉKÜLÉS, MAKÓ - Blazovich László: A forrásfeltáró és oklevéltár-készítő Mályusz Elemér / 197–202. o.

204 Levéltári ismertető keresett irat vagy témakör hol található, csak ezekből tudható meg. Ha azonban az eredetileg kialakított rendszert a levéltár átrendezés címén, valamilyen ok miatt megbontotta — pl. témakörök szerint csoportosította az iratokat —, akkor a repertóriumok nélkül a kutató nem járhat eredménnyel. Sajnos, még ebben az esetben is — tudniillik, hogy ha a mutatókönyvben rá is találunk a keresett iratokra, a repertóriumban a témakörre —, gyakran előfordul, hogy a korábbi selejtezések vagy iratpusztulások miatt mégsincs meg a keresett irat. A repertóriumok mellett egyéb segédeszközök is segítik a kutatók munkáját. Gyakran előfordul, hogy az általában érdektelen iratanyagon belül, a repertórium egy-egy fontosabb témakört cím szerint is megjelöl, annak ellenére, hogy minden más esetben az iratoknak csak az iktatási számon alapuló elhelyezését (csomózott, dobozolt stb.) közli. Ilyen pl. a Miniszterelnökség iratanyaga, amelyben kiemelten szerepelnek az uralkodóházzal kapcsolatos ügyek, a törvények közzétételének (kihirdetésének) ügyei, a Bosznia - Hercegovina elleni okkupáció ügyei stb. A Magyar Országos Levéltár Bécsi kapu tér 4. sz. alatti épületében a kezdetektől 1945-ig, a Hess András téri épületben 1945-től őrzik az iratokat. A Bécsi úton, a volt szovjet laktanyák helyén felépült új levéltári épületben a gazdasági iratokat és a mikrofilmeket őrzik. A Bécsi kapu téri épületben két kutatóterem áll az érdeklődők rendelkezésére. Az egyikben (az ún. „nagy kutatóterem"-ben) 1867-ig, a másik „kis kutatóterem"-ben 1867-től adják ki az iratokat az érdeklődőknek. Fel kell azonban hívnunk arra a figyelmet, hogy az ország sajátos helyzetéből adódóan 1918-ig az iratoknak csak egy — bár a 18. század végétől egyre nagyobb — részét őrizzük magyar levéltárakban. Igen fontos, az uralkodóhoz, a birodalomhoz, a birodalom központi szerveihez is kötődő ügyek iratai Bécsben, az Állami vagy az Udvari Levéltár őrizetében találhatóak. A trianoni döntéssel az utódállamokhoz került települések iratainak jelentős részét az adott országok területi levéltárai őrzik. Ezekről az iratokról — természetesen válogatva — jelentős mennyiségű mikrofilmfelvételt őriz a Magyar Országos Levéltár. A Hess András téri épületben is áll egy kutatóterem az érdeklődők rendelkezésére. Eredeti szándékunk szerint időrendben szerettük volna a börtönügy levéltári forrásait bemutatni, ez a szándék azonban csak részben valósulhatott meg, mert egy-egy jelentősebb hivatal működése néha több évszázadot is átölelt. Célszerűbbnek látszott ezen intézmények működését folyamatában bemutatni, mint bizonyos — mesterségesen kiválasztott — időhatárok miatt megszüntetni a bemutatást, majd később újra kezdeni. Szándékunk volt az is, hogy esetleg a különféle országos intézményeket: a magyar kancellária, az országgyűlések, a minisztériumok és az országos intézmények levéltárait sorra véve, azok börtönügyre vonatkozó iratanyagait vegyük számba, az évszázadok során nyomon követve azokat, de ez sem teljesen követhető út. így az a lehetőségünk maradt, hogy mindkét úton haladva, egy kicsit összekeverve a módszereket, az iratanyag minél teljesebb bemutatására törekedjünk. Ennek megfelelően a Magyar Kancellária, a magyar nádorok, a magyar országgyűlések (diaeták), képviselőházak, az érintett minisztériumok irataiban tárjuk fel a börtönügyre vonatkozó akták forráshelyeit. Dolgozatunkban eltekintünk az Erdélyt érintő és a börtönüggyel foglalkozó külön gyűjtemények bemutatásától is.