Levéltári Közlemények, 70. (1999)

Levéltári Közlemények, 70. (1999) 1–2. - MÁLYUSZ ELEMÉR (1898–1989) : MÁLYUSZ-EMLÉKÜLÉS, MAKÓ - Soós István: Az újkortörténész Mályusz Elemér / 188–196. o.

Mályusz Elemér (1898-1989) 195 réti szabadságot mindenki számára s mindez mintegy előrevetítette azt, hogy nyugateurópai felvilágosodás eszméi, a felvilágosult gondolkodásmód a vallás és a hit dolgában meglehetősen korán termékeny táptalajra találtak hazánkban. Ezzel a „magyar" szellemű vallási toleranciával szemben Szekfű a barokk katolicizmus Habsburg eredetű, intoleráns és magyarságellenes szemléletét állította szembe, mely utóbbi Mályusz szerint alapjaiban elhibázott álláspontot tükrözött.

28 Ezen túlmenően különösen kárhoztatta Szekfű teóriájában, hogy neki (ti. Szekfűnek) „tetszik, hogy a katholikus vallás uralkodóvá vált minden tekintetben, úgyannyira, hogy a plébános még a protestáns jobbágytól is megkapja a stólát, az otthonosnak érezheti magát a XVIII. században, mert hiszen ez, elfordulást jelentve a Rákóczi-kortól, uralkodóház és katholicizmus elől mindent elhárított."

29 Merőben eltérő volt Mályusz véleménye az erdélyi puritánok megítélésében is. Amíg mozgalmukban Szekfű valamiféle elszigetelt jelenséget látott, és elméleteiket csupán egy-egy személy eszmevilágára korlátozta, addig Mályusz megítélése szerint éppen ezek a puritánok tekinthetők a vezérlő fejedelem mellett a lelkiismereti szabadság letéteményeseinek, illetve előkészítőinek Magyarországon. A puritán mozgalom ugyanis „a református magyar jobbágyság számára a lelkiismereti szabadságot, lelki dolgaiban az önrendelkezést a református nemesekkel szemben" kívánta biztosítani.

30 Szekfű cáfolta Mályusz elméleteit, többek között hangsúlyozva, hogy a vallási türelem nem valósult meg igazán a 18. század végéig Európában, így aligha tekinthető Magyarország e tolerancia előfutárának. Az erdélyi puritanizmus képviselőinek — bár elismeri, hogy a vallási tolerancia elvét vallották — nem volt igazán társadalmi bázisuk, így mozgalmuk elszigetelt maradt. Különösen személyes sértésnek vette, hogy Mályusz személyében a magyarországi Habsburg-uralom védelmezőjét, könyveit, tanulmányait pedig „valami Habsburg-párti, legitimista, jezsuita vitairatnak nézi."

31 Mályusz a tolerancia-gondolatról vallott nézeteit a legtökéletesebben és legalaposabban II. József 1781-ben kiadott türelmi rendeletéről írott monográfiájában fejtette ki.

32 Ebben sikerrel érzékeltette az állam és az egyház viszonyán keresztül a 18. századi protestáns egyház életében alig egy évtized alatt bekövetkezett sorsfordító változásokat. Plasztikus képben elevenítette meg a 18. század valláspolitikáját, a magyarországi protestantizmus helyzetét és végül II. József türelmi politikájának világnézeti hátterét vizsgálta. Különös hangsúllyal elemezte a protestáns iskolák társadalomtörténeti szerepét és társadalomformáló jelentőségét, bizonyítva többek között azt, hogy a protestáns iskolázás nem szakadt el népies szervezeténél fogva az alsóbb néprétegektől: az ismeretek megszerzése nem csupán a kiváltságosok privilégiuma volt már a 18. században sem. Rámutatott arra, II. József egyéniségét és nézeteit vizsgálva, hogy az uralkodóra közkeletű felfogással ellentétben nem elsősorban a francia felvilágosods eszméi hatottak, ha29 Ucx 30 Uo. 461-463. 31 Idézi ERŐS V.:i. m. 462. 32 A türelmi rendelei, II. József és a magyar protestantizmus. Bp., 1939. (A magyar protestantizmus történetének forrásai.) Vö. erről még MÁLYUSZ E.: „//. József tolerancia-gondolatának eredete" c. tanulmányát. Emlékkönyv Domanovszky Sándor születése hatvanadik fordulójának ünnepére. 1937. május 27.) Bp., 1937. 450-473.