Levéltári Közlemények, 70. (1999)

Levéltári Közlemények, 70. (1999) 1–2. - MÁLYUSZ ELEMÉR (1898–1989) : MÁLYUSZ-EMLÉKÜLÉS, MAKÓ - Soós István: Az újkortörténész Mályusz Elemér / 188–196. o.

Mályusz Elemér (1898-1989) 193 is megteremtették a feltételeket az ilyen eszmék kifejlődéséhez, illetve továbbfejlesztéséhez. Erdélyben már 17. század végére meglehettek ehhez a szellemi alapok (puritánusok és unitáriusok mozgalmai), azonban ezeket a „modernizáló" törekvéseket a Habsburgok elnyomták, felszámolták. Az erdélyi szellemi fejlődés tehát egyedi, öntudatlan fejlődésnek tekinthető, és ha Erdély önállóságát megőrizte volna, „könnyen elképzelhető, hogy a felvilágosodás melegágyává lehet."

20 A 17. században a linzi békével megteremtődtek a vallási tolerancia megvalósításának alapjai is, amelyeket a Rákóczi-szabadságharc idején született vallásügyi rendelkezések csak megerősítettek. Minderről bővebben értekezett Mályusz a Rákóczi-emlékkönyvben megjelent munkájában.

21 Fő célja ebben az volt, ahogy azt visszaemlékezéseiben kifejtette, hogy elmondja nézeteit a barokkról, „ugyanakkor Rákóczi Magyarországát leglább egy — de annál fontosabb vonatkozásban a kort megelőző emberies felfogás hívének mutatni be".

22 Erre biztatást érzett szegedi egyetemi előadásaiból, amelyekben a renaissance szellemiségét mutatta be hallgatóinak, s egyúttal rávilágított a vallási toleranciának korai megjelenésére Magyarországon. A bécsi barokk kultúrát mint a ..Habsburg elnyomó politikának a művelődésre való kivetülését", a kíméletlen ellenreformációt vázolta fel, amellyel szembeállította a magyar társadalomban a vallási kissebségek által kialakított szabad vallásgyakorlatot. „Amíg tehát — hangsúlyozta Mályusz — az ellenreformáció bécsi politikája csak a katolikus egyház érdekeit tekintette jogosaknak s azok győzelmét tűzön-vízen keresztül biztosította, akkor is, ha még csak ezután kellett a hittérítőknek a híveket összeverbuválniok, Rákóczi Magyarországán a katolikus, református és evangélikus gyülekezetek egyenjogúaknak számítottak, mindegyik a hit bántatlan megvallásának szabadságával és az egyenlő feltételek melletti terjeszkedés jogával felruházva."

23 Mályusz a Rákóczi-kort példa nélkül állónak tekintette, amelynek legpozitívabb eredménye volt, hogy napirendre tűzte a vallási tolerancia megvalósításának gondolatát. Ebből pedig azt a következtetést vonta le, hogy „mélyreható különbség van a XVIII. századi bécsi valláspolitika és a XVII. századi erdélyi között. Ha a XVIII. század közepén Magyarországon nem érvényesült még a felvilágosodás és annak türelmi elve, akkor ez a tény most már nemcsak azt jelenti, hogy Magyarország elmaradt az európai, nyugati fejlődéstől, hanem azt is, hogy ellentétbe került saját fejlődésével, hogy lesüllyedt arról a magaslatról, amelyre önerejéből feljutott..."

24 Mályusz tanulmányát — saját bevallása szerint — az 1930-as évek magyar történésztársadalma, de főleg a katolikus humán értelmiség egyáltalában, értetlenséggel, sőt megütközéssel fogadta,

25 azonban sziklaszilárdan kitartott álláspontja mellett. Olyannyira, hogy a következő évben „Magyar renaissance, magyar barokk" című stúdiumában még nagyobb eréllyel és meggyőződéssel tett hitet a fenti gondolatok védelmében.

26 Műve ismételten a katolikus áláspontot képviselő Szekfű Gyula ellen irányult. Hasonló 20 Idézi ERŐS V.:i. m. 468. 21 A Rákóczi-kor társadalma. Rákóczi-emlékönyv halálának kétszázéves fordulójára. II. k. Bp., [1935] 25-68. — A tanulmány elemzését 1. ERŐS V.: i. m. 464—465. 22 L. a kéziratos mü 3. fejezetét. Idézi ERŐS V.: i. m. 474. (26. sz. jegyzet) 23 Uo. 24 Idézi ERŐS V.: Lm. 468. 25 Ld. a 22. sz. jegyzetet. 26 Budapesti Szemle, 1936. 241. köt. 703. sz. 159-179.; 704. sz. 293-318.; 705. sz. 86-104.; 706. sz. 154-174. — A műről és Szekfű Gyula válaszáról 1. ERŐS V. elemzését és észrevételeit: i. m. 459-463.