Levéltári Közlemények, 70. (1999)

Levéltári Közlemények, 70. (1999) 1–2. - MÁLYUSZ ELEMÉR (1898–1989) : MÁLYUSZ-EMLÉKÜLÉS, MAKÓ - Kristó Gyula: Mályusz Elemér, a krónikakutató / 174–179. o.

178 Mályusz Elemér (1898-1989) könyve említhető. Ezekben a Thuróczy-krónika egyes szavaihoz, szövegrészeihez írt kommentárait vagy az azok készítése során felgyülemlett megfigyeléseit adta közre az önálló publikációk követelményeinek megfelelő formában (tehát nem szócikkszerűen). Nem lehet részletesen ismertetni e helyütt mindazt a sok újdonságot, ami e munkákban található, de röviden annyi megemlíthető: a széles európai tájékozottsággal rendelkező Mályusz rendre szembesítette a 11-14. századi krónikaszövegek híradásait a nyugateurópai források és szakirodalom állításaival, s ezek sorában pl. újszerűen ábrázolta az V. István-kori krónikás felfogását, a ferences történetírás sajátos jegyeinek érvényesülését a magyarországi anyagban, de még az ősgestához is érdemleges megjegyzéseket fűzött. Mályusz ezen munkái már-már céhbeli, a szó szűkebb értelmében vett krónikakutatói habitusát mutatják (a megszorítás mindössze annak szól, hogy — a magyarországi krónikakutatás fő csapásirányának tekinthető — fdiációs, azaz szövegleszármazási kérdésekkel ő gyakorlatilag alig foglalkozott, e téren a korábbi kutatások általa mérvadónak tekintett megállapításait tette magáévá, viszont komparatív, a szöveg tartalmára vonatkozó, az írói arcélt megragadni szándékozó vizsgálódásaival eredményesen terjesztette ki a korábbi magyarországi krónikakutatás valóban kissé szűk horizontját). S miközben sorra-rendre jelentek meg Mályusz magyar nyelvű krónikatanulmányai, az orosz kiadás ügye végérvényesen zsákutcába jutott, és lekerült a napirendről. Hogy maga a kommentáranyag egésze, az 1363 oldalnyi kézirat mégsem maradt íróasztalfiók fogságában, az Klaniczay Tibor érdeme, aki szorgalmazta annak hazai megjelentetését. A 77 éves Mályusz Elemér 1975-ben engem kért fel, hogy működjem együtt vele a Thuróczy-krónika magyarázatainak korszerűsítésében (a kézirat lezárása óta közel tíz év telt el), sajtó alá rendezésében, valamint kísérjem figyelemmel a latin nyelvű fordítás munkálatait. Számomra ez nagy megtiszteltetésnek számított, s több éves közös munka következett. Nem feladatom, hogy erről e helyütt szóljak. Az irodalom követésében 1975-ig haladó kommentáranyag — immár 1363 oldalt alaposan túllépő terjedelmével — magyar nyelven 1981-re elkészült, és Mályusz Elemér megírta hozzá az előszót, amelyből fentebb többször is idéztem. Ekkor már 83 éves volt. E szavakkal kezdte előszavát: „Benevole lector, nem tudhatod, nem is sejtheted, hogy a munka, amelyet kezedben tartasz s amelynek ezernyi töredékes részét kevesebb összefüggés jellemzi, mint egy szaklexikont, nekem szívemhez legközelebb álló munkám". Ez a mondat ugyan nekem is megdobogtatta a szívem, de még kevésbé tudtuk és tudtam, hogy milyen megpróbáltatások várnak még ránk és rám az 1981-ben kezdődő fordítás, majd a többszöri korrektúra révén. Végül is két vaskos kötetben 1100 nyomtatott oldalnyi latin szöveg lett a végeredmény, ami 1988-as impresszummal 1989 augusztusában jelent meg.

9 Sikerült elérnem, hogy a két kötetet az alábbi szöveget tartalmazó fehér szalag fogta át: „Hos tomos in honorem professoris Elemér Mályusz nonagenarii ediderunt Aedes Librariae Academiae Scientiarum Hungaricae" (E köteteket a 90 éves Mályusz Elemér professzor tiszteletére kiadta a Magyar Tudományos Akadémia Könyvkiadója). Mivel Mályusz Elemér 1988-ban volt 90 éves, ez indokolta az impresszumban 8 MÁLYUSZ ELEMÉR: Krónika-problémák. Századok, 100. (1966) 713-762.; MÁLYUSZ ELEMÉR: Az V. Istvánkorigesta. Bp. 1971. 9 JOHANNES DE THUROCZ: Chronica Hungarorum. II. Commentarii. 1-2. Composuit ELEMÉR MÁLYUSZ. Adiuvante JULIOKRBTÓ. Bp., 1988.