Levéltári Közlemények, 70. (1999)
Levéltári Közlemények, 70. (1999) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Kálnoki Kis Tamás: Reménytelen reménységben, avagy remény a reménytelenségben : Kelemen Lajos dokumentum(típus)ok az 1940-es évekből / 143–163. o.
Káinoki Kis Tamás: Reménytelen reménységben, avagy remény a reménytelenségben X63 átfutása után okvetlenül szükségesnek látszik. Az útlevél szerzés oly nehéz, lassú és körülményes, hogy sokkal kevesebbe kerül az esetleg szükséges néhány adat lemásolása, — nem is beszélve arról, hogy a sötétarcú jövendő vajon mit tartogat erre az évre a többi megpróbáltatásra még a világnak, s nekünk. Itt jut eszembe az ami logikai sorrendben a levéltárakról szóló részébe tartozna e levélnek. Kiélesedésének a Bethlen Miklós és Teleki Mihály személyes ellentéte egyik okára, a tordai malomra vonatkozó periratokat 90 én még egy izmos csomóban láttam volt a tordai unitárius egyházközség szép levéltárában. A maga érdekeire éppen eléggé gondoskodni tudó egyházközségi gondnok (Adorján Géza ügyvéd) 3 hét alatt nem ért reá biztonságba helyezni ezeket a kincseket, sem a klenódiumokat, mikor a harcok ott folytak, s október elején minden áldozatul esett. A pap nem volt otthon, mert internálták volt, s lakását feldúlták, kirabolták az egyházközség ott őrzött értékei, s köztük az úrvacsorás készletek is áldozatul estek. Néhány köteg iratot tavasszal a szemétdombról szedtek össze, félig elrothadva. Adorján nem tudta nekem megmondani, hogy mi maradt meg. Jó volna, ha a malompör is a megmenekültek között lenne. Készültem, hogy átmenjek Tordára Anna néném 91 látogatására is, de engem 1944-ben kiraboltak itt, s nyudíjamúl sem a főigazgatói, csak a régi román egy[etemi] könyvtári levéltárosi nyugdíjat kaptam eddig, s az a devalváció miatt annyi volt, hogy csak tengődtem mellette. Ruha és pénz nélkül nem lehet utazni. így aztán nem szerezhettem bizonyosságot a tordai emlékekről. Most nyugdíjügyem jobb rendezésére nyílt egy most hozott új törvénnyel kilátás, s a nyáron — ha élek — tán elmehetek végre Tordára is. Levelemet lehetőleg őrizze meg kedves Húgom, mert én ugyanazon ügyben már negyedszáz éve senkinek se írom meg ugyanazon dolgot másodszor. Nincs is időm reá, de nem is tenném, ha időm volna is. Ellenben ha valamit nem fejeztem volna ki elég világosan: szívesen pótolom, ha kérdeznek. Köszönöm, hogy tudatott a családról. Miklós már írta volt, hogy ott vannak, s nagy szeretettel emlegette kedves Húgomat. Nekik is szándékom közelebbről írni. Most azonban az is gátol, hogy villanykörtém épen e levél megszakítása után, éjjel 1 óra után csődöt mondott, s itt kálváriát kell járni, amíg egy újra szert tehetek. Én este szoktam leveleket írni. Itt írom meg még, hogy Csutak Vilmos 92 néhai barátom foglalkozott volt Bethlen Miklós hütlenségi pöre adatgyűjtésével. Özvegye és fia itt élnek. Érdeklődni fogok — ha jónak tartja —• hogy mi lett anyagával. Erről a tárgyról írt különben dr. Juhász István is, az Erd[élyi] Tud[ományos] Intézet 1946-i évkönyvében 93 , amely Szegeden aligha lesz meg, de Bjudajpesten kapható a M[agyar] N[emzeti] Múz[eum] Könyvtárában. Mindnyájukat a legmelegebben üdvözölve, Édesanyja kezét, s Édesapját és Magát, s kezét csókolva szeretettel maradok, öreg bátyja: Kelemen Lajos A tordai malomra vonatkozóan 1. a Bethlen család levéltárában található iratokat (MOL P 1952, 2. cs. 11. t.) Veress Sándorné, szül. Csomoss Anna (meghalt Tordán, 1949-ben, 79 éves korában). Kelemen Lajos édesanyjának testvére, Veress Judit nagyanyja. Csutak Vilmos (Zágon, 1874. nov. 4.-Sepsiszentgyörgy, 1936. máj. 14.): A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium tanára (1903), igazgatója (1916). A Székely Nemzeti Múzeum őre, igazgatója 1916-tól haláláig. Nem az 1946-os évkönyvben jelent meg a szóban forgó tanulmány, hanem az 1944-esben. JUHÁSZ ISTVÁN: Bethlen Miklós politikai pere. Az Erdélyi Tudományos Intézet Évkönyve, 1944. Szerk.: SZABÓ T. ATTILA. Kolozsvár, 1945.111-155.
