Levéltári Közlemények, 70. (1999)
Levéltári Közlemények, 70. (1999) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Tóth István György: Egy bosnyák misszióspüspök térítőútjai a hódoltságban : Matteo Benlich belgrádi püspök levelei Rómába, 1653–1673 / 107–142. o.
134 Forrásközlések 9. 1660. október 25., Velika Matteo Benlich belgrádi püspök levele Mario Alberizzinek, a Hitterjesztés Szent Kongregációja titkárának AZ IRAT: APF SOCG Vol. 305. Fol. 135-136/v. eredeti sk. aláírással és sk. sorokkal TARTALMA: Az olovoi kolostorból Rómába indult Bernardino Volavich olovoi ferences, akit Fra Pietro Jurjevich küldött, hogy püspökké szentelését elérje. A kolostorban, ahonnan indult, pestis dühöng, két diák meg is halt, ezért ne nyissák fel a leveleit füstölés nélkül. E levelekben csak rágalmak lesznek. Amikor a levélíró egyházlátogatása során Budán járt, Fra Pietro akkor Bécsben volt. Feljegyzést készített a császárnak, hogy a levélíró azért ment Budára, hogy ellene leveleket szerezzen, holott erre nem is gondolt. Azt is terjeszti, hogy a levélíró miatt nem szentelték püspökké. Ezt a becstelenséget Fra Pietro és Kristóf nevű prokurátora találták ki. Az olovoi kolostorban mással rágalmazta őt és a provinciálist: Egy ferencest Pécsett karóba húztak. Ez a barát már két éve nem hallgatott az elöljáróira. Amikor a levélíró egyházlátogatása során egy közeli helyre ért, magához hívatta. Négy vagy öt emberrel jött, míg a levélíróval voltak a pécsi vikárius, a szerémi vikárius, aki ama hely plébánosa is, és négy szomszédos világi pap. Ezek előtt a levélíró megfeddte, hogy hagyja el a tolvajok és hajdúk társaságát, és a szerzetesi életet élje. A levélíró felszólítására visszaadta a papi felszerelést, ami kölcsön volt nála a kátolyi plébániáról. írt a levélíró a provinciálisnak, hogy oldozza fel ezt a ferencest az engedtelenség bűnéből, meg is tette. A levélíró Budára indult, a ferencest visszahelyezte plébániájára, de megmondta, hogy ha nem változtat az életén, akkor gonosz halállal hal meg. A ferences azonban nem törődött ezzel, továbbra is tolvajokkal és hajdúkkal barátkozott. Ezután a levélíró távozása utáni negyedik hónapban Pécsett rabszolgának eladták, ekkor a saját szájával azt vallotta, hogy ő magyar hajdú, de mivel sok török és keresztény felismerte, hogy valójában ferences szerzetes és plébános, a hamis vallomásáért és a gyűlölet miatt, amit a magyarok iránt éreznek, kivégezték. Most Fra Pietro azt mondja, hogy a levélíró és a provinciális az okai e szerzetes halálának — méltatlan a püspöki tisztre egy ilyen ember, aki ráadásul egy olovoi janicsárral korábban meg akarta öletni a levélírót, amikor az Budáról jött. Mustrissimo et Reverendissimo Signore e Padrone mio Colendissimo. 1 É partito dall convento d' Piombo certo padre Fra Bernardino Volauich 139 Piumbese per cotesta Sacra Corte stimo che sia mandato dall padré Fra Pietro Jurieuich di Tulino 140 , non ad altro fine, se non, stimo, per la sua consecratione et per inquietare questa povera provincia e qualche d'uno infamare, per quanto io judicato 141 bene di avisare Vostra Signoria Dlustrissima e Reverendis sima qualmente su deto padre é partito dall monasterio infettato d' pesté dove sono morti duei scolari, et vicario deli convento, per tanto si guardino delle lettere di non aprir senza profumatione, perché sono serate nelli luogi afettati et so bene che in quelle lettere non trovará altro d' buon for che delle infamie deli proximo, quando sono andato io a Buda 142 facendo la mia visita et padre Fra Pietro era a Viena subito ha fatto 1' memoriali álla Sua Maestá Cesarea 143 et 137 Alap tetején: 14 dicembre 1660. 138 Olovo boszniai ferences kolostor, nevét az ottani ólombányákról kapta, ezt lefordítva lett olasz neve: Piombo Bosnyák obszerváns ferences szerzetes, lippai misszionárius 140 Pietro Jurjevich bosnyák obszerváns ferences szerzetes, olovoi gvárdián, 1654-ben III. Ferdinánd császár és magyar király szerémi püspöknek nevezte ki. 141 judico-bol judicato-ra javítva 142 Benlich 1656 júniusában járt Budán. BORSA-TÓTH: i. m. 127. 143 I. Lipót császár
