Levéltári Közlemények, 69. (1998)

Levéltári Közlemények, 69. (1998) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Pásztor Lajos: Adatok a bukovinai és a moldvai magyarság 19. századi történetéhez / 85–97. o.

92 Forrásközlések 3.1848. június 15. Andrásfalva magyar lakosai az uralkodóhoz Császári Királyi Felség! Legkegyelmesebb Urunk Királyunk! Midőn Ditső emlékezetű II. Josef Császár a' Molduvában elszéledt Magyarokat GenerálPardonnal Bukovinába felhívta és megtelepítette; Andrásfalva helység a' Radautzi Cs(ászári) K(irályi) Uradalom kebelében, Motskotsest nevű pusztára telepíttetett; melynek határai, mint a' Mappa és a' határ-dombok kimutatják: Napkeletről a Donisesti nevű Satul-Marei; — Délfelőll a' Radautzi, Napnyúgot és — Észak felöli az ÓFratautzi határok. De későbbre a' Radautzi Uradalom ezen határnak igen nagy részét elfoglalta, az andrásfalvi közönségtől elvette, 4

s egy részét a Strá'sai, mást a' puttnai, harmadikat a' fratautzi Lakosoknak adta, egy részét pedig maga számára elfoglalta. Ámbár az Andrásfalvi közönség ezen határ meg csonkitás és károsítás felőli több versben tett panaszt az illető Törvényhatóságok előtt, de mind eddig semmi sűkere keresőknek nem volt. Most már a' ránk nehezedett szűkség és inség kénszerit, hogy panaszunkat Cs(ászári) K(irályi) Felséged kegyelmes Thronnyának sámolyára méjj hódolattal letégyük. Ugyanis a' falu' megtelepítésekor a' háznépek' száma tsak 84. volt, kevés népességgel; de most az idők kedvező folyta, és a' Felséges Austriai Császári Sas' fedező szárnyai alatt, a' háznépek száma 220.nál többre, tehát legalább is 136al szaporodott és azoknak népessége négyszerezödött. Földeink ellenben éppen ellenkező viszonyban kevesedtek; mert azon kivűl, mit az Uradalom elfoglalt, a' Suczava vize földeinkből minden áradáskor nagy darabokat elmos, ugy hogy már ma kevés jószág vagyon, melyből 2-4. hold elneszakasztatott volna; a' Közönség, szegénysége miatt, ezen vizrontást nem gátolhatya, az uradalom pedig a' más parton kötött gátokkal a' follyamot a' mi határunkra nyomja, 's a' mit igy a' viz innen elmos és túlrak, magának foglalya; mind ezen okok által az élőfőid annyira meg kevesedett, hogy a' népnek legnagyobb része tsak mint napszámos, kétkezi munkájával kéntelen kenyerét keresni; sokszor dolgot sem talál; a' szükség és inség felette nagy, a' gond, a' bú: "mit együnk, mit igyunk, mivel ruházkodjunk?" minden fejet tőr, minden szivet gyötör!!! — és még sokkal szomorúbb jövendő áll előttünk! Terheinket neveli még azis: 1. Hogy az úrbéri szolgálat' jutalma néhány esztendőktől fogva felette igen alászállittatott; mert a) egy fáltsa föld' trágyázásáért kaptunk 35-40. vonó napi dijt. 20. Kral. ezüstben, most kapunk 4. vonó napi dijt; pr. 20. (krajcárt). b) égy fáltsa főid' szántása, vetése és boronálása dijoztatott eléb 8. húszassal, most 3.al, ki maga erején szánt, 4 1/2.el ki mással őszve fog; c) Aratás, kaszállás, — melyhez tartozik a' termésnek száraztása, felgyüjtése, és bé hordása, igen terhes; mert tsak a' kedvező időjárásra van számítva, és ha esős időben 14. nap telikis el vele, tsak 2. huszast-dijt kap a' szegény munkás. d) Úrbéri viszonnyainkban mint alatt valók sokszor nem érdemlett méltatlan bánást, rongálást, hurtzoltatást, károsítást kell szenvednünk, és ha panaszlunk, legtöbbször tsak az engedelmességre és tűrésre utasíttatunk, a' nélkül, hogy panaszunk orvosoltatnék! e) Az úrbéri szolgálat terhének a' földbirtokhoz nints igazságos iránnyá, mert akár első osztálybéli 14- akár második béli 10- vagy harmadik osztálybéli 3 Fáltsa földje légyen az Alattvalónak, mind egy arányú szolgálatot kell tenni. 2. Az erdölés igen meg van szoritva; mert ámbár minden háznép erdőpénzt fizet, mégis kész