Levéltári Közlemények, 69. (1998)
Levéltári Közlemények, 69. (1998) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Pásztor Lajos: Adatok a bukovinai és a moldvai magyarság 19. századi történetéhez / 85–97. o.
88 Forrásközlések a kérést, és így „hivatalos intézkedés és határozat végett" áttette a galíciai kormányszékhez. Hogy ott mi történt, nem ismeretes; az addig történtekről és a magyar kormány mély rokonszenvéről azonban a külügyminisztérium szép levélben értesíti a segítséget váró bukovinai magyarokat, 13 akiknek sorsa közben, a folyamodványuktól függetlenül, a robot és egyéb úrbéri tartozások eltörlésével már enyhült. A bukovinai magyarokkal csaknem egyidőben, a moldvai magyarság szomorú sorsával is kénytelenek foglalkozni a magyar minisztériumok. Grigore Sturdza, az általa bérelt egyházi birtokokon élő magyarokkal szemben tanúsított „zsarnokságára és felháborító kényuralmára" Eisenbach jászvásári osztrák ügyvivő hívta fel a magyar külügyminiszter figyelmét, kiemelve jelentésében a moldvai katolikus magyarokról, hogy „ezek a legjobbak és legdolgosabbak az egész országban". A külügyminiszter átteszi Eisenbach jelentését a magyar miniszterelnökhöz azzal a megjegyzéssel, „hogy a Moldvában megtelepedett magyarok sorsa, melly rokonszenvünket és figyelmünket igényli, talán a jelen tudósításban kiemelt dicséretes jellem, s más részről érintett kegyetlenkedés tekintetéből is, melyet fajunknak ezen elszakadt ága tűr, komolyabb megfontolás és tanácskozás tárgyául szolgálhatna". A miniszterelnökség azonban ezúttal sem tud, vagy ezúttal sem akar az elszakadt magyarság sorsával foglalkozni s újra csak a magyar külügyminisztériumot szólítja fel, „miszerint az említett magyarok sorsának javítását, s általában a vélek leendő méltányos és humánus bánást diplomáciai úton, buzgó hazafiságához, s gyakorlatos, ügyes tapintatához képest eszközölni és az intézményről... tudósítani szíveskedjék". 16 A külügyminisztérium ekkor az osztrák külügyminisztérium intézkedését kéri, kiemelve, hogy „nem kétséges ... egy pillanatig sem, hogy a ... kormány e magyar származású alattvalók sorsára és halálának körülményeire figyelmet fog szentelni és hogy a cselekedetét nemcsak az a rokonszenv vezeti, melyet a magyar nemzet érez fajrokona iránt, hanem általánosan és mindenekfölött az emberiességre való tekintet". Az osztrák külügyminisztérium válaszjegyzéke igazolja Eisenbach jelentésének megbízhatóságát: a moldvai magyar parasztok valóban derék munkások és Grigore Sturdza kegyetlenkedéseit nem érdemlik meg. Az osztrák külügyminisztérium nem tud segítséget nyújtani, de megnyugtatásként közli, hogy Sturdza feladja moldvai birtokbérletét és orosz katonai szolgálatba lép. 18 Ez a hír azonban nem bizonyult valónak. A bukovinai és moldvai magyarság helyzetével ebben az időben a magyar képviselőház is foglalkozott. A telepítési törvényjavaslat tárgyalása során többen kérik, hogy a magyar kormány gondoljon ezeknek a magyaroknak a hazahozatalára is. így Hont várl3 MOL H 6. 1848:1036. L. Függelék 7. sz. irat. 14 MOL H 2. 1848:326 és H 6 1848:445. L. Függelék 1. sz. irat; SPIRA GYÖRGY: A magyar negyvennyolc és a csángók. „Nem búcsúzom..." Emlékkönyv Benda Kálmán tiszteletére. Szerk.: NAGY TAMÁS, SZEGFŰ LÁSZLÓ. Szeged, 1994. 308. 15 MOL H 2. 1848:326. 16 SPIRAGY.:Í. m. 308-309. 17 MOL H 6. 1848:445. L. Függelék 1. sz. irat. 18 MOL H 6. 1848:1012. és H 2. 1848:566. L. Függelék 6. sz. irat. SPIRAGY.: i. m. 308. 19 Sturdza kegyetlen, zsarnoki magatartásáról több adatot közöl G. PÓTRA: Contribuliuni la istoricul Tigalinor din Rontania. Bucuresti, 1939. 77; Anul 1848 in principatele románé. I—VI. Acte si doxumente publicate cu ajutorul comitetului pentru radicarea monumentului Jean C. Bratianu, I—VII. 1902-1910, passim.
